Heuréka, megtaláltam! – kiáltanak fel sokan, mint a közhiedelem szerint Arkhimédész, amikor valami olyan új dolgot találnak ki, amit még soha senki, vagy amikor egy már megoldási lehetőségekkel rendelkező problémára találnak valami teljesen új, más szemléletű, esetleg hatékonyabb megközelítést. Rendben, már majdnem megvagyunk, csak meg kell valósítani az ötletet, ami a digitalizáció világában annyit jelent, hogy a kódsorokat megfelelően egymás után rakva, a back-endet és a front-endet összehangolva működésre bírjuk a kreálmányt és készen is állunk arra, hogy a nagyérdemű elé tárjuk az eredményt.
Bár egy adott probléma megoldásának digitális leképeződése sem egyszerű feladat, legalábbis nekem, laikusnak biztosan nem lenne az, egy digitalizációs ötlet megvalósítása nem áll meg a programozás befejezésénél, még rengeteg dolog vár ránk, az események csak ezután indulnak be igazán. A Szamlazz.hu PARK projekt keretein belül többek között ezeket a folyamatokat próbálom majd bemutatni jogi szempontból és igyekszem Vergiliusa lenni a digitális kalandoroknak, azonban nem a pokol bugyraiba, hanem reményeim szerint a mennybe kalauzolva őket.
Utunk során első megállónk a cégügyek labirintusába vezet, ahol Minotauruszt legyőzve haladunk majd tovább a megvilágosodás felé.
Már az ötlet megszületését követően, viszont még annak implementálása előtt meg kell állnunk, mielőtt belépnénk az útvesztőbe. Gyakori hiba, illetve utólagos problémák forrása, hogy az ötletgazda a problémát amelyre megoldást kínál, valamint magát a megoldást, annak leképezését jól átlátja, azonban azt, hogy mi lesz utána, abból hogy lesz üzlet, miként lehet majd optimálisan hasznosítani, már nem, mivel az olyan átgondolást és szakértelmet igényel, amivel nem rendelkezIk. A one man show az esetek kis százalékában vezet átütő sikerhez, így már az elején javasolt pénzügyi és jogi szakértők bevonása.
Az egyik első dolog például, amin el kell gondolkodnunk, az az, hogy miként is akarjuk véghez vinni az ötlet megvalósítását, azaz a fejlesztést saját erőforrásokkal vagy külső fejlesztő bevonásával kívánjuk megvalósítani. Felmerülhet még az is, hogy az ötlet egyedül vagy többedmagunkkal valósítjuk-e meg? Míg saját fejlesztés egyedüli megvalósítása esetén (eleinte) nem feltétlenül van szükség céges környezetre, amennyiben többen állunk össze a megvalósításhoz és / vagy csak az ötletet szolgáltatjuk, de annak leképezését másra bízzuk, úgy egyre inkább ajánlott valamilyen céges struktúra létrehozása,
Ha többen vagyunk, akkor nem árt leszögezni azt sem, hogy ki mivel járul hozzá – úgy anyagilag, mint szellemileg – az induló vállalkozásunkhoz. Számos egyéb kérdés merülhet még fel, amire választ kell adnunk, például milyen társasági formában működjünk, egy vagy több céget hozzunk-e létret, csak az itthoni piac meghódítása a cél, esetleg külföldre is nyitnánk? – csak hogy néhányat említsünk.
Az alábbiakban pár ilyen kérdés kerül terítékre, mely iránymutatást adhat vállalkozásunk létrehozásához.
1. A tőkekérdés
Na de beszéljünk konkrétumokról is. Magyarországon például az egyik legnépszerűbb társasági forma a korlátolt felelősségű társaság. Ennek egyik oka a tagok korlátolt felelőssége és a relatív alacsony indulótőke. Az első kérdés általában ezzel kapcsolatosan szokott felmerülni. Általános tévhit például, hogy a hárommillió forintos jegyzett tőkét már társaság megalapításakor vagy azt követő rövid időn belül teljes egészében a társaság rendelkezésére kell bocsátani. Ez nem teljesen így van. Ha például csak pénzbeli hozzájárulás a jegyzett tőke összetétele, úgy a tagok rendelkezhetnek úgy, hogy csak később, akár 1-2 év múlva kötelesek a tőke rájuk eső részét a társaság rendelkezésére bocsátani. Így tehát nulla forinttal is alapíthatunk céget. Fontos azonban felhívni a figyelmet, hogy az előnyei mellett megvannak ennek árnyoldalai is, hiszen a tag a még nem szolgáltatott hozzájárulása erejéig saját vagyonával felelős a társaság tartozásaiért, azaz nem bújhatnak a korlátolt felelősség leple alá, továbbá a tag addig nem jogosult osztalékra, amíg a hozzájárulást nem teljesíti.
Más a helyzet azonban, amikor a társaság törzstőkéjét nem, vagy nem teljes egészében pénz, hanem úgynevezett nem pénzbeli hozzájárulás (például ingatlan vagy az általunk megvalósított ötlet, mint szellemi termék) adja. Ilyenkor ha a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás értéke eléri vagy meghaladja a törzstőke felét, azt a bejegyzési kérelem benyújtásáig teljes egészében a társaság rendelkezésére kell bocsátani, azaz a vagyonelem már alapításkor a társaság tulajdonába kerül. Ha az apport értéke nem éri el a jegyzett tőke felét, akkor a tagnak legfeljebb három éve van arra, hogy azt a társaság rendelkezésére bocsássa.
Más kötöttségeket jelent, illetve szigorúbbak a szabályok, ha nem kft-ben, hanem részvénytársasági formában működünk.
2. Egy, kettő (három, négy)
Amikor elkezdjük felépíteni vállalkozásunkat, nem elég arra gondolni, hogy mi lesz holnap vagy holnapután, ennél hosszabb távon kell gondolkodnunk. Azért a tervgazdálkodás kora már elmúlt, így nem feltétlen 10 éves etapokra kell gondolni, hiszen ennyi idő alatt rengeteg változás következhet be, ami adott esetben az üzleti modell teljes újratervezését teszi szükségessé, de nem árt hosszabb távokban gondolkodni.
Itt merülhet fel az, hogy már az induláskor ne egy, hanem kettő vagy akár több céggel vágjunk neki a kalandnak. Egy két céges modell esetében általában van egy cég, az úgynevezett holding, aminek tagjai az ötletgazdák. Ez a holding pedig létrehoz egy másik céget, amiben a gazdák már csak közvetetten tulajdonolnak a holdingon keresztül. De mi ennek az értelme? Egyik lehetséges válasz erre a vagyon és az operatív működés elkülönítése. A holding lesz az, aki a vagyonelemeket, például a kifejlesztett szoftvert és az ahhoz kapcsolódó jogokat birtokolja, a leánycég pedig az lesz, aki az egészet üzemelteti és közvetíti azt a végfelhasználók felé és hasznosítással járó bevételt begyűjti. Itt tehát egyfajta vagyonvédő szerepet játszik a struktúra, de számos más lehetőség rejlik ebben a megoldásban. Viszont ehhez meg kell értenünk saját működésünket és kitűzött céljainkat. Ilyen célkitűzésekben, illetve tervezési kérdésekben egészen egzotikus megoldások is néha szerepet kapnak. Az egyik kedvencem például a bejelentett részesedés intézménye, ami tapasztalataim szerint igen kevesen ismernek. A bejelentett részesedés abban az esetben járhat előnnyel, ha esetleg későbbiekben értékesítenénk a holding cég útján az operatív társaságban fennálló üzletrészt. Ilyenkor ugyanis az üzletrész értékesítése utáni nyereség mentes a társasági adó alól. Persze ennek is megvannak a feltételei, de erről és hasonló trükkökről majd későbbi írásaimban részletesen is beszélek.
3. Vezetők
Amikor egyedül hozunk létre céget általában nem kérdés, hogy mi leszünk annak vezető tisztségviselői, azaz ügyvezetői, akik az operatív feladatokat ellátják, a cég nevében a szerződéseket megkötik stb. De mi történik akkor, ha többen veszünk részt egy társaság létrehozásában? Feltétlenül szükséges, hogy mindenki ügyvezető legyen? A válasz nem. Itt is fontos a célok meghatározása. A társaink iránti gesztus ilyenkor nem kellene, hogy szerepet játsszon. Előfordulhat például az, hogy valakinek nincs affinitása a vezetői szerephez. Emellet az ügyvezetői pozíció felelősséggel is jár.
Több ügyvezető esetén, ha például mindenki önálló képviseleti jogosultsággal rendelkezik, az egymással szemben álló vélemények konfliktus forrásai lehetnek. Például egyikük szeretne egy szerződést aláírni, másikuk nem, de mivel mindketten önálló aláírási jogosultsággal rendelkeznek, az egyikük a másik akarata ellenére aláírja azt. Mit lehet ezzel kezdeni? Nos, erre két megoldás is létezik. Az egyik az együttes aláírási jog intézménye. Ilyenkor az aláírók egymás nélkül érvényesen nem vállalhatnak a társaság nevében kötelezettséget, mindkét fél aláírása szükséges például egy ügylet megkötéséhez. Ezzel egyfajta konszenzus kényszeríthető ki, illetve megakadályozható az egymás akarata ellenére történő cselekvés.
A másik megoldás lehet az ügyvezető döntési, illetve képviseleti jogának korlátozása. A társasági jog rengeteg kérdésben lehetőséget biztosít a tagok számára, hogy az általános szabályoktól eltérjenek és a társasági működést a saját szájízük szerint alakítsák. Persze ennek is megvannak a korlátai. Visszakanyarodva az ügyvezetőséghez, korlátozás lehet például az, ha az önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselő bizonyos értékhatár feletti szerződéseket csak a tagok hozzájárulásával köthessen meg. A fő különbség az együttes képviselet és a jogok korlátozása között, hogy míg az együttes képviselet a külvilág felé nyilvánvaló lehet, mivel a cégjegyzék tartalmazza a képviseleti jog együttességét, addig a korlátozás kifelé nem látszik, a velünk szerződő fél pedig nagy valószínűséggel nem fogja társasági szerződésünket olvasgatni, és azt vizsgálni ügyletkötés előtt, hogy az egyébként képviseleti joggal rendelkező személy az adott szerződés megkötésére jogosult-e vagy sem.
4. Egyenlőség, testvériség
Az sem világos sokszor, hogy azok, akik részt vesznek egy társaság alapításában, csak olyan mértékben gyakorolhatják-e jogaikat, amilyen mértékben a társaság létrehozásához anyagilag hozzájárultak. A kérdést pár gyakorlati példán keresztül mutatom be. (A válasz egyébként az, hogy nem, illetve nem feltétlenül).
Tegyük fel, hogy ketten hozunk létre egy céget. Az ötlet a sajátunk, ahhoz társunk is hozzájárult kisebb mértékben, a társaság részére vagyoni hozzájárulásként egyenlő összeget szolgáltattak. Főszabály ilyenkor a szavazati és osztalékra való jogosultság egyenlően illetik a tagokat. Ettől azonban el lehet térni. Például rendelkezhetünk úgy is, hogy mivel társunk – ugyan a tőkéhez egyenlő mértékben – az ötlethez csak kisebb mértékben járult hozzá, így amikor cégünk elkezd nyereséget termelni, abból kisebb mértékben részesüljön, vagy a döntési jogát csökkentjük kevesebb szavazat számmal. Persze ehhez elengedhetetlen a konszenzus.
Egy másik felállásban ugyanúgy ketten vagyunk, viszont egyikünk többet tud a tőkéhez hozzátenni, a másikunk kevesebbet. A főszabályt alkalmazva a szavazati és osztalék jogok a több vagyoni hozzájárulást teljesítő fél javára eltérnek. Na de tegyük fel, hogy az, aki a nagyobb részt teszi hozzá a társaság tőkéjéhez, korábban egy másik cégben próbálta megvalósítani saját ötletét, fiatal volt és tapasztalatlan, esetleg az ötlet sem volt akkora átütő siker, vagy esetleg a gazdasági helyzet nem kedvezett a társaság fennmaradásának és a társaság köztartozásokat halmozott fel, adószámát törölték, majd végül kényszertörlési eljárás során megszűnt. Ebben a helyzetben, a társasági jog szerint az adott személyt a cégbíróság eltiltja és egy másik társaságban nem lehet sem vezető tisztségviselő, sem annak többségi befolyású (a szavazatok legalább 51 százalékát birtokló) tagja. Most viszont épp így szeretnénk egy új társaságot létrehozni. Mit lehet tenni? Erre adhat megoldást az, hogy annak a tagnak, aki vagyoni hozzájárulásként többet teljesített, a szavazati jogát 50 százalék alá csökkentjük, az osztalékra való jogosultságát pedig érintetlenül hagyjuk. Ezzel a megoldással elérhető, hogy a tőkéhez szükséges vagyon rendelkezésre álljon, és ez ne akadályozza meg azt, hogy a társaság létrejöjjön vagy esetleg további forrást, egy újabb tagot kelljen bevonni a “buliba”.
5. A Dugovics Titusz effektus
Együtt jöttünk, együtt is távozunk. Avagy mi történik akkor, ha egy több tagból álló társaságból valaki ki akar szállni? Alapesetben a társaság többi tagja megvásárolhatja a távozó tag üzletrészét, vagy az egy kívülálló harmadik személy részére értékesíthető. Utóbbi esetben viszont felmerül a többi tag elővásárlási joga, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Na de mi történik akkor, ha a többi tag a részvételét a társaságban egy másik tag nélkül szintén nem kívánja fenntartani vagy nem akarnak egy kívülállóval, ismeretlennel a társaságba kerülni, de mondjuk ahhoz nincs elegendő forrásuk, hogy a kiszálló tag üzletrészét megvásárolják?
Ilyenkor kerülhet szóba a közgondolkodás által kevésbé ismert együttértékesítési jog (tag along right) és együttértékesítési kötelezettség (drag along right) szabályainak alkalmazása. Mint említettem, a társasági jog számos eltérést és lehetőséget rejt magában, csak sokan nem élnek veke. De miről is szól ez?
Az intézmény sokak által azért is kevésbé ismert, mivel expressis verbis egyáltalán nem szabályozza, a gyökerei az angolszász jogból erednek, a fent már említett szerződési szabadság azonban lehetővé tette annak meghonosítását. Alkalmazása leggyakrabban akkor fordul elő, amikor vállalkozásunk egy kockázati tőkealap vagy hasonló befektető révén jut forráshoz, de nem példa nélküli az sem, amikor a felek enélkül is alkalmazzák.
Az együttértékesítési jog általában a kisebbségi tulajdonosok érdekeit védi, illetve amennyiben a társaságban befektetők vesznek részt, úgy nekik biztosít lehetőséget az exitre. Röviden megfogalmazva ez a jog annyit tesz, hogy amennyiben egy tag ki akar szállni és értékesíteni kívánja részesedését, úgy egy másik tag, ezzel a jogával élve a másik taggal együtt, ugyanazokkal a feltételekkel értékesítse saját üzletrészét. Ez például ahogy említettem azt hivatott biztosítani, hogy valaki akaratán kívül egy másik társsal találja együtt magát.
Az értékesítési kötelezettség ennek ellenkezője. Alkalmazása leggyakrabban befektető részvétele esetén jelentkezik. A kockázati befektetések általában meghatározott időre szólnak. A befektető az alapító tagok által vállalt kötelezettséggel ki tudja kényszeríteni azt, hogy a saját kilépése esetén az alapítók is vele együtt kilépjenek a társaságból, általában azonos feltételek mellett. Ha kockázati tőkebefektetésről van szó, akkor pedig szinte kivétel nélküli, ennek a megoldásnak az alkalmazása, a befektetés egyik feltétele az együttértékesítési kötelezettség alapítók általi vállalása. Ez pedig sokakat megakadályozhat abban, hogy ilyen módon tőkét vonjanak be a társaságba. Léteznek kompromisszumos megoldások, ilyen lehet például a kötelezettség csak meghatározott idő eltelte után lép életbe.
A tag along és drag along jog szabályozható a társaság létesítő okiratában, de gyakran azt a felek külön megállapodása, az úgynevezett szindikátusi szerződés tartalmazza.
Mint látjuk, már mielőtt elindítanánk vállalkozásunkat – függetlenül attól, hogy annak célja a digitalizáció vagy sem – számos olyan eldöntendő kérdés van, amelyet nem árt átgondolni. A fentiek csak a leggyakoribb, legfajsúlyosabb kérdések, ha elvesznénk a részletekben, akkor még számos olyan területet találnánk, amiről szót lehetne ejteni, viszont arról már nem lehetne egy bejegyzésnyi terjedelemben szólni, hanem minimum egy fél könyvtár szükségeltetne hozzá.
Az utazásunk következő állomásain a fent leírtakat külön is, kicsit részletesebben kifejtve ismertetem majd, illetve további átgondolást igénylő kérdésekről lesz szó, így kitérőt teszünk például az szellemi alkotások tengerére és a szerződések erdejébe is.
by