Tervezni a tervezhetetlent – tervezés egy VUCA-világban I. rész

Himer Csilla

Himer Csilla

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: linkedin
VUCA

Aki tanácsadóként dolgozik a kkv-szektorban, különösen annak nano-, mikro-szegmensében, a megmondhatója annak, hogy milyen gyakran hangzott el már a korábbi években is a kezdő vállalkozók szájából, hogy „Hogyan is tudnék én tervezni a bizonytalanságban?”. Ha az akkori helyzetet a kezdő vállalkozók bizonytalannak ítélték, akkor a most kialakult helyzetet ők valószínűleg a hiperbizonytalan kifejezéssel írnák le. Az igazság az, hogy Himer Csilla, a Karson Consulting mikrovállalkozási üzletágának vezetője szerint nem is tévednének olyan nagyot. És mégis nagyot tévednének. Szakértőnk négyrészes cikke a lehetőségekről egy VUCA-világban.

„Ez minden világok legjobbika!” – vallotta Voltaire kisregényében Candide. Az a gyanúm, hogy jelen pillanatban nem sok kkv-vezető értene vele egyet. (Hogy mi alapján alakult ki ez az erős diszkomfort érzés, arról itt írtam korábban. Spoiler: naná, hogy a VUCA miatt!)

Nézzük meg közelebbről, mi okozza a gazdaság szereplőinek széles és tartós rosszkedvét.

Hipp-hopp, jött VUCA!

A VUCA-t már emlegettem fentebb, itt az ideje egy kicsit közelebbről is megismerkedni vele. Ő már bemutatkozott, úgyhogy meg kell ismernünk, hogy vissza tudjunk neki köszönni – úgy istenesen.

A VUCA fogalmát Warren Bennis és Burt Nanus alkotta meg még 1985-ben, a Leaders: The Strategies for Taking Charge címmel megjelent könyvükben. Lényege, hogy egy olyan világot írtak le, amelyet a technológiai változások erősen turbulenssé tesznek majd a korábban megszokotthoz képest.

A turbulenciák megjelenési formáit négyféleképpen írták le:

  • volatility – azaz változékonyság
  • uncertainty – azaz bizonytalanság
  • complexity – azaz bonyolultság
  • ambiguity – azaz kétértelműség.

Így már, ugye, ismerősebb a VUCA?

Elég, ha csak visszagondolunk a tavaszi nagy leállásra:

  • nem egyszerűen megváltozott minden, hanem egyik napról a másikra álltak földbe komplett iparágak
  • teljesen kiszámíthatatlan lett a jövő: nemhogy azt nem tudtuk megmondani, mi lesz a jövő héten, de még azt sem, hogy másnap mi fog történni
  • eddig is minden kellőképpen bonyolult volt – elég, ha az elsőként összeomló, globális ellátási láncokra gondolunk –, de most még ennél is bonyolultabb lett minden
  • mivel a helyzet zavaros volt, senki nem tudott semmit, mindenki menet közben próbálta patkolni a versenyen száguldó lovat, így mindenki értelmezett mindent, ahogyan tudott. Ékes példa erre pl. éppen a tervezés körül kialakult polémia: válságmenedzserek állították, hogy minek az, és az érettség jele, hogy bele merjük-e engedni magunkat a „kontrollmánia” (azaz a tervezés) nélkül is a helyzetbe. A hozzám hasonló pénzügyesek és üzletfejlesztők meg állították, hogy egyrészt a kontrollmánia és a tervezés messze nem ugyanaz, másrészt ha valamikor, akkor most van aztán igazán szükség a tervezésre. Legfeljebb nem úgy kell csinálni, mint ahogyan eddig megszoktuk.

Hogyan néz ki a VUCA-világ?

Még messze nem tudunk mindent a VUCA-ról. Az már most is látszik, hogy Bennis és Nanus tévedtek. Nem, nem a VUCA eljövetelét illetően, hanem a kialakulásának okát tekintve. Igen, a technológiai fejlődés is hozzájárult (kellően megbonyolította a rendszert, és már önmagában is kétértelművé tette sok esetben a világunkat, pl. a fake news kontrollálatlan terjedésének lehetővé tételével). A hirtelen, satufékszerű fejre állást azonban egy vírus okozta.

Érdekes volt olvasni tavasszal a Világgazdasági Fórum akkor még frissnek mondható, januári jelentését. A WEF minden év elején közzétesz egy tanulmányt, amelyben a világban arra az évre várható legvalószínűbb és bekövetkezése esetén a legnagyobb hatást gyakorló kockázatait azonosítja. A TOP10-ben egyik listán sem szerepelt egy világjárvány. (Ellenben ott van a klímaváltozás, a háborúk, a természeti katasztrófák, a vízhiány, az ember okozta környezeti katasztrófák, a biodiverzitás csökkenése, vagy a fegyveres konfliktusok. Ezek változatlanul fennállnak, sőt bizonyos esetekben a járvány ezek lehetőségét még ki is élezte.)

Néhány dolgot azonban megtudtunk azóta a VUCA-ról, vagyis arról, hogy milyen is benne az élet. Már kirajzolódtak bizonyos trendek a gazdasági életben, és nem kell nagy tehetség ezeket észrevenni:

  • a gazdasági növekedés visszaesik, de legalábbis fékeződik – az augusztusban napvilágot látott adatok szerint a magyar GDP a második negyedévben az előző évihez képest 13,5%-kal csökkent. Ez pedig nem kevés. (Nem véletlenül kezdte el az EU és a legtöbb tagállama szinte számolatlanul önteni a pénzt a gazdaságba, hogy új lendületet adjanak a GDP-nek.) Ez hosszabb távon a beruházási kedv visszahúzódásával, illetve a munkanélküliség megugrásával jár (hacsak valamilyen célzott és hatékony állami gazdasági ösztönzőt be nem kapcsolnak a játékba). Nemrég pedig az IMF örvendeztetett meg minket azzal az előrejelzéssel, hogy a válság előtti szintet lassabban fogjuk elérni, mint azt korábban remélték. Előreláthatólag nem 2, hanem inkább 3 év alatt.
  • virul az online – az online kereskedelem virágzik, aki eddig idegenkedett az online vásárlástól, most az is ráfanyalodott. Ahogy a dolog kinéz, már nemcsak fanyalogva vásárolnak online az emberek, hanem rá is szoktak. Voltak iparágak, ahol az online kereskedelem részesedése majdnem duplájára nőtt a korábbinak, mások tavasszal olyan forgalmat bonyolítottak, mint más években karácsonykor.
  • virul az online a munkában is – a home office fogalma meggyökeresedett a mindennapos magyar nyelvhasználatban is. Nem véletlenül: aki csak tehette, és még most is, otthonról dolgozik. (Az egy másik kérdés, hogy ezt is tudni kell jól csinálni.)
  • üdv, automatizáció és digitalizáció! – eddig is azt hallotta minden kkv, hogy ha állni akarja a versenyt a nagyokkal, akkor a hatékonyság terén tud újítani. VUCA-ban ennek életbe vágó voltát most már tényleg a saját bőrén érzi minden kisvállalkozás. Jó példa erre a könyvelőirodák esete. Ők már a kirobbanó válság előtt is munkaerőhiánnyal küzdöttek – a kis irodák bérben nem tudták felvenni a versenyt a nagyobb cégekkel. Meló pedig volt bőven (most a sok törvényi változás közepette meg pláne). Viszont a könyvelési munka egy jó része sztenderdizálható, és mint ilyen automatizálható, digitalizálható. Azok a kis irodák tudtak talpon maradni a megmaradó munkaerővel, akik rászánták magukat az újításra ezen a téren.
  • az infláció hosszabb távon beindul – ennek már most is van látható jele, hiszen az élelmiszerárak korábbi inflációs rátát meghaladó növekedését már nyáron kimutatták.
  • nagyobb biztonsági készleteket tartanak a vállalkozások – ami szintén az infláció, áremelkedés irányába hat. Hiszen a JIT (just in time) finomhangolt, globális szállítási rendszerek voltak az elsők, amelyek tavasszal összeomlottak. Ez több esetben ellátási nehézségeket okozott. A tanulság: alternatív, földrajzilag közelebbi (tehát esetenként drágább) beszállítók bevonása, illetve nagyobb tőke lekötése a megemelt biztonsági készletekben. (Mikrovállalkozó webshoptulajdonos ügyfelem is ezt a stratégiát követi. Valamint előrehozott beszerzéseket végez. Ez azt jelenti, hogy már tavasszal elkezdte a karácsonyi készletek feltöltését.)
  • több iparágban is változni fognak a higiéniás sztenderdek – ott legalábbis nagy eséllyel, ahol viszonylag kis területen nagy sűrűségben fordulnak meg emberek. Ilyen pl. a rendezvény- és szállodaipar, a sportrendezvények (igen, ez előbb-utóbb Magyarországot is eléri), vagy éppen a kiskereskedelem. Ezek bevezetése pénzbe fog kerülni, tehát növelni fogja a működési költségeket.
  • ezek a sztenderdek bizonyos területeken növelni fogják az élőmunka igényt. Pl. a szállodák svédasztalai helyett mégis pincérekre lesz szükség. (Itt azonban visszakapcsolnék az automatizáció és digitalizáció pontra: amit bizonyos esetekben többletként elvisz az élőmunka megnövekedett mennyisége, azt máshol be lehet hozni az automatizációval és a digitalizációval.)
  • a vállalkozások elkezdtek tartalékolni – sokkal óvatosabban, megfontoltabban költenek: megválogatják, mire költenek, és mennyit. No és mellette tartalékokat képeznek. A tavaszi első hullám nagy tanulsága, hogy minden válság első lépésben likviditási válságot okoz. Vagyis akinek nincs, vagy nem elegendő a működési tartaléka arra az esetre, hogy akár hónapokig nincs egy vas bevétele sem, azok fogják elsőként lehúzni a rolót. (A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara tavaszi felmérése szerint a budapesti vállalkozásoknak maximum 3 havi tartalékuk van. Tehát nem mindnek van ennyi. Ők már a tavaszi válsághullámot sem élték túl.)

Összefoglalva: a VUCA hoz nekünk sok online-t, automatizációt, digitalizációt (és vele adatvagyonokat), új egészségügyi sztenderdeket, inflációt, magasabb és drágább biztonsági készleteket, néhol több élőmunkát, álatlánosságban azonban inkább növekvő munkanélküliséget, tartalékolási hajlandóságot – és csődhullámot. (A kérdés inkább az, hogy mekkora lesz ez a csődhullám.)

Ez a VUCA-világ. Erre kell felkészülnünk. A cikk II. részében: szcenáriótervezés, kockázati mátrix, SWOT.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: linkedin