Már megint minden megváltozik

dr. Sziráczki István

dr. Sziráczki István

Jogszabályváltozások

Na jó, nem minden, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy jogszabályváltozások terén aktív időket élnek az e-kereskedők és szolgáltatók. Leginkább ők, de a mostaniak közül számos változás mindenkit érint, aki fogyasztók részére árut forgalmaz, vagy szolgáltatást nyújt.

2022. május 28-tól számos jogszabályt érintő módosítások lépnek hatályba. A mai cikkben ezeket foglalom össze, kivéve az akciós árak feltüntetésével kapcsolatos újdonságokat, mivel ezekről előző cikkemben írtam.

Miről lesz szó ebben a cikkben?
  1. Digitális tartalom és digitális szolgáltatás
  2. A szerződéskötést megelőző tájékoztatás
  3. Online piac
  4. „Korlátozott” szerződéskötési felület
  5. A fogyasztó által szolgáltatott vagy létrehozott tartalmak sorsa elállás esetén
  6. Elállási és felmondási jog alóli kivételek
  7. A fogyasztói értékelések és vélemények
  8. A kettős minőség tilalma
  9. Online keresés – találati lista megjelenítése

A fogyasztó és vállalkozás közötti szerződések szabályai

A legtöbb módosítás a sokak által már bizonyára jól ismert 45/2014. (II. 26.) Korm. rendeletet érinti, amely a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól rendelkezik. A kereskedőknek és szolgáltatóknak egyik leggyakrabban ezt a rendeletet kell fellapozni, amikor a népszerű elállási/felmondási jogokat gyakorolják velük szemben a vásárlók, illetve szerződési feltételeik, fogyasztói tájékoztatóik tartalmát is jelentősen befolyásolja.

A rendelet szövegét sok helyen módosították, de ezek közül számos módosítás csupán jogtechnikai megoldás; fogalmak rendezése, „helyretétele”, pontosítása, melyek segítenek tisztábban és könnyebben értelmezni ezután a jogszabályt. Természetesen érdemi módosítás is történt, illetve új fogalmakkal, és a szabályozás tárgyát kiterjesztő rendelkezésekkel is bővült a rendelet.Érdemes előrebocsátani, hogy több módosítás egyben összehangolást is jelent a 2022. január 1-je óta alkalmazandó új szabályokkal, melyekről itt írtam.

„Termék” helyett „áru” + a digitális elemeket tartalmazó áru

Nagyban könnyíti a rendelet gyakorlati alkalmazását, hogy az eddig használt „termék” fogalom helyett a kapcsolódó jogszabályokat követve az „áru” kifejezésre tér át, melynek definícióját kiterjeszti a „digitális elemeket tartalmazó árura” is. Utóbbi olyan ingó dolog, amely digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást foglal magában vagy azzal össze van kapcsolva, olyan módon, hogy az érintett digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás hiányában az áru nem tudná betölteni funkcióit. A digitális elemeket tartalmazó áruhoz természetesen további kötelezettségeket is meghatároznak az új rendelkezések, ezekre lentebb térek ki – követve a jogszabály felépítését.

Digitális tartalom és digitális szolgáltatás

A korábban alkalmazott „digitális adattartalom” fogalmához képest a „digitális tartalom” és „digitális szolgáltatás” fogalmak használatával jóval közelebb került a jogszabály szövege a valósághoz. Ezzel egyértelműbben kimondja, hogy a benne foglaltakat alkalmazni kell ilyen tárgyú szerződések esetén is, illetve az ide kapcsolódó további rendelkezéseivel konkrétabban rendezi a jogokat és kötelezettségeket.

A digitális tartalom fogalma: digitális formában előállított vagy szolgáltatott adat. Ebből a meghatározásból egyértelműen kitűnik, hogy ebbe minden digitális tartalom beletartozik, így például képek, videók, hangfájlok, digitális szövegek, kódsorok, bármi, ami digitális formában jelenik meg.

A digitális szolgáltatás fogalma a rá vonatkozó új rendelkezés szerint:

  • a) olyan szolgáltatás, amely lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy digitális adatokat hozzon létre, kezeljen, tároljon vagy azokhoz hozzáférjen (pl. online kép- és szövegszerkesztők, online fájlformátum-átalakítók, felhőszolgáltatás, elektronikus tárhely, streaming szolgáltatások), vagy
  • b) olyan szolgáltatás, amely lehetővé teszi a fogyasztó és a szolgáltatás más igénybe vevői által feltöltött vagy létrehozott digitális adatok megosztását, illetve az azokkal való egyéb interakciót (jellemzően online közösségi felületek, videómegosztók).

Ami biztosan pozitív hozadéka ennek, hogy kereskedőként, szolgáltatóként tisztábban láthatjuk a teendőinket, egyáltalán saját helyzetünket a kötelezettségek között, ezáltal könnyebb számunkra a megfelelés.

Kompatibilitás, funkcionalitás, interoperabilitás

A digitális tartalomhoz és digitális szolgáltatáshoz kapcsolódó elvárásként május 28-ától már ez a rendelet is definiálja, és követelményként fogalmazza meg ezeket a képességeket. Ezek szerint a digitális tartalom, digitális szolgáltatás képesnek kell legyen arra, hogy 

  • az azonos típusú tartalmak/szolgáltatások általános felhasználásának megfelelő szoftveres és hardveres környezettel átalakítás nélkül együttműködjön (kompatibilitás);
  • az azonos típusú tartalmak/szolgáltatások általános felhasználásának megfelelő szoftveres és hardveres környezettől eltérő környezettel együttműködjön (interoperabilitás);
  • céljának megfelelő funkciókat betöltse (funkcionalitás).

Személyes adatokkal „fizetünk”

Ebben a rendeletben is megjelenik a személyes adatokkal történő „fizetés” – utalok vissza ismét a fent hivatkozott korábbi cikkemre. Ha a digitális tartalmak vagy digitális szolgáltatások nyújtásáért cserébe személyes adatok megadását kéri a vállalkozás a fogyasztótól, akkor szintén köteles alkalmazni a rendeletet. Tehát ilyen esetekben is köteles eleget tenni a meghatározott formai, tájékoztatási kötelezettségeknek, és ugyanúgy megilleti a fogyasztót az elállási/felmondási jog, akkor is, ha egyébként fizetni nem kellett a szolgáltatásért. Ez alól csak az az eset kivétel, amikor a bekért személyes adatok kezelése szükséges a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás nyújtásához, vagy a vállalkozásra vonatkozó jogi kötelezettségek teljesítéséhez, feltéve, hogy ezektől eltérő célra nem használják fel az adatokat.

A szerződéskötést megelőző tájékoztatás

A jogszerű működés egyik legfontosabb feltétele, hogy a vonatkozó jogszabályokban meghatározott tájékoztatási kötelezettségeinknek maradéktalanul eleget tegyünk. Számos jogszabály határozza meg a megfelelő tájékoztatás pontos tartalmát, a tevékenységünk formájától, tárgyától is függően. E kötelezettségünknek jellemzően a fogyasztóknak szóló tájékoztató dokumentumokban, általános szerződési feltételeinkben és online környezetben a weboldalunkon, főként a megrendelési folyamat oldalain kell eleget tennünk. A most tárgyalt 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet tartalmazza a legtöbb általános kötelezettséget ezzel kapcsolatban, a közelgő módosítás ezt a következők szerint befolyásolja.

Az üzlethelyiségen kívül, illetve távol lévők között – így az online térben – kötött szerződések esetén a vállalkozás telefonszámáról és e-mail címéről is minden esetben kötelező lesz tájékoztatni a fogyasztót, a székhely postacíme mellet. A módosításig ez csak akkor kötelező, ha a vállalkozás rendelkezik ilyen elérhetőségekkel. Azt egy kicsit tegyük félre, hogy manapság mennyire reális dolog azt állítani, hogy egy vállalkozásnak nincsen telefonszáma és e-mail címe. Azt pedig, hogy van, de nem ilyen célra.. hát, „nem illik” fogyasztók felé kommunikálni. Mostantól viszont az ilyen állítások nem kibúvók, elérhetővé, online környezetben közzé kell tenni a telefonszámot és az e-mail címet minden esetben.

Arról is tájékoztatni kell majd, ha a vállalkozás egyéb olyan online kommunikációs eszközre vonatkozó elérhetőséget is rendelkezésre bocsát, amely biztosítja a fogyasztó számára az adatok tartós adathordozón történő tárolását (beleértve a levelezés dátumát és időpontját is). Ilyen lehet egy olyan chat, vagy ún. „hibajegy” űrlapszolgáltatás, amivel az üzeneteket, továbbított információkat a fogyasztó utólag, változatlanul nyomon követheti. Tehát nem kötelező ezt biztosítani, viszont, ha van ilyen, arról kötelező tájékoztatni.

Az értékesítés tárgyára vonatkozó, annak működéséről, valamint az alkalmazandó műszaki védelmi intézkedésről szóló tájékoztatási kötelezettséget kiterjesztik a digitális elemeket tartalmazó árura és a digitális szolgáltatásra is, a digitális tartalom (ma még digitális „adattartalom”) mellett.

Átalakul a digitális adattartalom együttműködési képességéről szóló tájékoztatási kötelezettség tartalmát meghatározó rendelkezés is, eszerint digitális elemeket tartalmazó áru, digitális tartalom és digitális szolgáltatás bármilyen vonatkozó kompatibilitásáról és interoperabilitásáról kell tájékoztatást adnia a vállalkozásnak, a tőle észszerűen elvárható ismereteknek megfelelően. Az „észszerűen elvárhatóságot” nem érdemes szűken értelmezni magunkra; aki tehát ilyen árukkal, tartalmakkal kereskedik, vagy digitális szolgáltatást nyújt, az készüljön fel minden olyan helyzetre vonatkozó információval, ami általában előfordulhat az értékesítés tárgyának felhasználása során.

Online piac

A rendeletben új szabályozási területként jelenik meg az online piac. Az online piacot üzemeltető vállalkozásnak további tájékoztatási kötelezettségei vannak.

A fogyasztó keresése alapján bemutatott találati listával kapcsolatban, a listát megjelenítő oldalról könnyen elérhető tájékoztatást kell adni az ajánlatok rangsorolását meghatározó fő paraméterekről, és – a paraméterek alkalmazása során figyelembe vett – egymáshoz viszonyított „súlyozásáról”.

Meg kell jelölni az adott árut, szolgáltatást vagy digitális tartalmat kínáló félről, hogy az vállalkozásnak minősül-e. Ennek azért van jelentősége, mert ha a kínáló fél vállalkozás, akkor a fogyasztói jogosultságok vele szemben teljeskörűen gyakorolhatók, sőt, az online piacot üzemeltető vállalkozástól függetlenül őt is terhelik a tájékoztatási és egyéb, a fogyasztói szerződésekhez kapcsolódó kötelezettségek. Ezzel kapcsolatban a rendelet szövege alapján az online piacot üzemeltető vállalkozásnak elegendő nyilatkoztatni a kínáló felet.

Ha a kínáló fél nem vállalkozás, akkor rá vonatkozóan arról kell tájékoztatást adni, hogy a vele kötött szerződés nem minősül fogyasztói szerződésnek, és vele szemben nem gyakorolhatók a fogyasztói jogok.

Végül arról is tájékoztatást kell adni, hogy a szerződéssel kapcsolatos kötelezettségek hogyan oszlanak meg árukat, szolgáltatásokat vagy digitális tartalmat kínáló harmadik fél és az online piac szolgáltatója között, és hogy ez nem érinti az online piac szolgáltató vagy a harmadik fél vállalkozás szerződés szerinti kötelezettségeit.

„Korlátozott” szerződéskötési felület

Évek óta egyre több megrendelést adnak le a fogyasztók mobiltelefonról, mobilalkalmazásokból. Az ilyen valós és gyakori helyzetekre reagálva a rendelet foglalkozni kezd a szokásosnál jóval „kisebb” felületen kötött szerződésekkel is, az egyes eszközök technikai korlátainak figyelembevétele céljából. Ezzel kapcsolatban előírja, hogy ha a szerződést olyan távközlő eszköz alkalmazásával kötik meg, amelyen az információk megjelenítésére korlátozott hely vagy idő áll rendelkezésre, a vállalkozás az általánosságban előírt tájékoztatási kötelezettségéhez képest szűkebb körben köteles tájékoztatni a fogyasztót. Ez a szűkített tájékoztatás tevékenységtől függően azért még mindig lehet több, mint amire elsőre gondolna a tisztelt olvasó. ?

Különös tekintettel arra, hogy a rendelet szövege az elállási/felmondási jogról szóló tájékoztatás lehetséges szűkítésének mértékéről nem szól, és az eddigi joggyakorlat alapján erről – mint minden fogyasztói jogról – részletes és mindenre kiterjedő tájékoztatást kell adni. 

Összességében viszont ez egy igen észszerű és üdvözlendő irány a jogalkotás részéről, mivel a tájékoztatási kötelezettségek viszonylag terjedelmes szöveggel teljesíthetők általában.

GDPR

A rendelet szövegébe bekerül egy új bekezdés, mely általánosságban írja elő azt, hogy a vállalkozásnak a GDPR rendeletnek megfelelően kell kezelnie a fogyasztó személyes adatait. Egyébként részletekben nem szabályozza ezt.

Az új bekezdést azon rendelkezések között helyezték el, melyek a vállalkozás kötelezettségeit a fogyasztó elállása vagy felmondása esetén szabályozzák, viszont megfogalmazásában általános kötelezettséget tartalmaz. Akárhogy is van, a GDPR-t az új bekezdés szövegétől függetlenül alkalmazni kell a vállalkozás minden, személyes adatok kezelésével járó tevékenységére, ahogy eddig is.

A fogyasztó által szolgáltatott vagy létrehozott tartalmak sorsa elállás esetén

Számos új rendelkezés foglalkozik azzal, hogy a vállalkozás által biztosított digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás használata során keletkezett, a fogyasztó által szolgáltatott vagy létrehozott tartalmaknak mi legyen a sorsa a fogyasztó elállása/felmondása esetén. Mindezt a személyes adatoktól eltérő tartalmakra írja elő, mivel a személyes adatok kezelését rendezi a GDPR rendelet (és bizonyos tevékenységek esetén további, adatvédelmi rendelkezéseket tartalmazó jogszabályok).

Ez jellemzően közösségi felületek, vagy egyszerre többek által igénybe vehető szolgáltatások esetén jelentett gondot a gyakorlatban, de ezentúl ehhez keretet ad a jogszabály. Bár itt nem a fogyasztó személyes adatairól van szó, az általa létrehozott, szolgáltatott tartalmak felhasználása egyéb jogait, jellemzően szellemi tulajdonhoz fűződő jogait érintheti.

Tehát ez elsősorban a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokkal kapcsolatos kérdések rendezésének tűnik olyan esetekben, amikor az alkalmazott technológiából adódóan korlátozottak, kizártak bizonyos lehetőségek, így szükségszerűen behatárolódnak a fogyasztó ilyen joggyakorlásának lehetőségei.

Összességében a rendelkezések lényege, hogy főszabályként a fogyasztó elállása/felmondása esetén az általa létrehozott vagy szolgáltatott – és nem személyes adatnak minősülő – tartalmakat a vállalkozás nem használhatja fel. Az alkalmazott technológiából (aránytalan erőfeszítés lenne szétválasztani az összevont adatoktól), illetve a szolgáltatás jellegéből (más fogyasztókkal közösen előállított tartalom) adódó észszerű esetek ez alól kivételek. Ennek célja feltehetően a vállalkozás által biztosított tartalom vagy nyújtott szolgáltatás észszerű használhatóságának fenntartása, valamint a tartalmat/szolgáltatást használó további fogyasztók érdekeinek érvényesítése. Kivétel továbbá az is, ha a vállalkozás egyébként sem tudná felhasználni technikai okokból a fogyasztó által létrehozott/szolgáltatott tartalmat, illetve, ha a tartalom kizárólag a fogyasztó vállalkozás által biztosított környezetben végzett „tevékenységére vonatkozik” – amit elsősorban én így értelmezek: ott értelmezhető és/vagy használható.

A GDPR által a személyes adatokkal kapcsolatban biztosított jogosultságokhoz hasonló tartalommal biztosítja a rendelet a fogyasztó számára, hogy kérésére megkaphassa a vállalkozástól az általa létrehozott/szolgáltatott tartalmat, kivéve, ha

  • aránytalan erőfeszítés lenne azt szétválasztani az összekapcsolt adatoktól;
  • technikai okokból a vállalkozás által nem használható; vagy
  • kizárólag a vállalkozás által biztosított környezetben végzett tevékenységre vonatkozik.

A digitális tartalmak tekintetében pedig azt kell biztosítani, hogy azokat ingyenesen, korlátozásmentesen, észszerű időn belül, általánosan használt és géppel olvasható adatformátumban lehívhassa a fogyasztó.

Ezt azért végig kell gondolni minden olyan esetben is, ahol pl. csak a termék személyre szabhatósága érdekében feltölthet/létrehozhat a fogyasztó egyedi tartalmakat (saját mintás póló, bögre, telefontok, stb.). Az ilyen, nem ritka esetekre tekintettel várva várom a hatóságok iránymutatását, amire szükségünk lesz, mivel a gyakorlat természetesen mindig színesebb az elméletnél. Egy jogszabály szövegétől egyébként nem is várhatunk minden valós helyzetben alkalmazható pontos iránymutatást. A rendelet módosított szövegéből pl. a fenti példákkal kapcsolatban az derül ki, hogy – mivel digitális tartalmak – ezeket minden esetben általánosan használt és géppel olvasható adatformátumban lehívhatóvá kell tenni. Ebből persze következik az is, hogy célszerű biztosítani azt, hogy már eleve ilyen formátumban legyen létrehozható a fogyasztó által kívánt tartalom. Kérdésként merül fel, így lett-e felépítve a szolgáltatáshoz használható szoftverrendszer egy adott vállalkozásnál.

A vállalkozás érdekei

Az előző bekezdésben tárgyalt témával kapcsolatban a rendelet a vállalkozás érdekeit védve leszögezi, hogy a szerződéstől való elállás esetén a vállalkozás megakadályozhatja, hogy a fogyasztó tovább használja a digitális tartalmat, illetve a digitális szolgáltatást. A további használat megakadályozása érdekében a vállalkozás a fogyasztó hozzáférését megszüntetheti, vagy a fogyasztó felhasználói fiókját letilthatja. Fontos, hogy ez a vállalkozás által biztosított digitális tartalomra és szolgáltatásra vonatkozik, tehát a fogyasztó által létrehozott/szolgáltatott tartalom fentiek szerinti rendelkezésre bocsátása ezzel együtt kötelező (ellentmondásos is lenne a jogszabály szövege enélkül). 

Szintén erősíti a vállalkozás érdekeinek védelmét az is, hogy a rendelet új szövege a fogyasztó számára címzett kötelezettségként is előírja azt, hogy a szerződéstől való elállás esetén tartózkodnia kell a – vállalkozás által biztosított – digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás használatától és ezek elérhetővé tételétől harmadik fél számára.

A fogyasztó nyilatkozatai

Bár a hatósági gyakorlat eddig is ennek megfelelően követelte meg, a módosítással a rendelet minden releváns helyen konkretizálta azt, amikor a fogyasztótól az elállási/felmondási jogának elveszítéséhez be kell szerezni az arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy:

  • beleegyezik abba, hogy a vállalkozás kezdje meg a szolgáltatás teljesítését az elállási/felmondási jog gyakorlására nyitva álló 14 napon belüli időpontban, vagy;
  • hogy kéri az olyan tartalmak 14 napon belüli rendelkezésére bocsátását, melyeknél jellegükből adódóan ezután nem értelmezhető az elállási/felmondási jog.

Egyúttal nyilatkoztatni kell arról a fogyasztót, hogy tudomásul veszi az elállási/felmondási jogának elvesztését. Ha ezeket a vállalkozás elmulasztja, akkor a fogyasztó továbbra is élhet a szóban forgó jogával. Ebből következik, hogy a nyilatkozatot olyan módon kell beszerezni, hogy az utólag bizonyítható legyen.

Elállási és felmondási jog alóli kivételek

Az eddig ismert kivételes eseteket szabályozó rendelkezések is módosulnak. A szolgáltatás nyújtására irányuló szerződések esetén a változás lényege az, hogy a rendelet új szövege a fogyasztói jog elvesztéséhez – szolgáltatás maradéktalan teljesítésén felül – csak akkor szabja további feltételként a fogyasztó fentiek szerinti beleegyezését és a jogvesztés tudomásulvételét, ha fizetni kell a szolgáltatásért. Ebből következően az ellenérték fejében nyújtott szolgáltatások esetén a szolgáltatás teljesítését követően is megilleti a fogyasztót az elállási jog, ha a vállalkozás nem nyilatkoztatta (ez eddig is így volt), viszont fizetési kötelezettség nélküli szerződés esetén a teljesítés befejezését követően elveszíti elállási/felmondási jogát nyilatkozatának beszerzése nélkül is. Tehát itt az igazi változás tulajdonképpen az, hogy az ingyenes szolgáltatás esetén a nyilatkozatok beszerzésének elmaradása esetén is elveszíti az elállási jogát a fogyasztó a szolgáltatás maradéktalan teljesítését követően, mivel korábban ez a rendelkezés nem tért ki a fogyasztó általi fizetésre, mint a nyilatkoztatással kapcsolatos előfeltételre.

A nem tárgyi adathordozón nyújtott digitális tartalmak (pl. letölthető, lejátszható tartalmak) esetében a fogyasztó beleegyezésén és a jogvesztés tudomásulvételén túl további feltétel lesz az is, hogy a fogyasztó ezen nyilatkozatáról szóló visszaigazolást is megküldje a vállalkozás. 

Kivételek alóli kivételek

Újdonságként jelenik meg, hogy ha üzleten kívüli kereskedés vagy árubemutatóval egybekötött termékértékesítés keretében kötnek szerződést, akkor a fogyasztót a kivételek közül néhány esetben mégis megilleti az elállási/felmondási jog. Ezek:

  • a szolgáltatás
  • a vállalkozás által nem befolyásolható áringadozásnak kitett áru vagy szolgáltatás; 
  • a nem előre gyártott, illetve a fogyasztó személyére szabott áru;
  • az egészségvédelmi vagy higiéniai okokból felbontása után nem értékesíthető zárt csomagolású áru

értékesítésére vonatkozó szerződések.

Ez a szigorítás nyilvánvalóan azt szolgálja, hogy az ilyen helyzetekben visszatartsák a vállalkozásokat azoktól a régóta tapasztalt és még ma is előforduló módszerektől, amelyekkel a fogyasztó döntését az ilyen alkalmak során jelentősen és tisztességtelenül befolyásolják. Hiszen nincs is nagyobb boldogság, mint egyedül élő kisnyugdíjasként az árubemutatónak nevezett showműsor keretében hitelre vásárolni egy 680.000 Ft-os porszívót, ami nélkül hát, nem élet az élet. Persze az ilyen esetekben jelenleg is él az elállási jog.

A fogyasztói értékelések és vélemények megjelenítése

A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (Fttv.) szintén május 28-tól módosul. A módosítás egyrészt a szöveg, fogalmak, egyes új előírások fentiekkel történő összehangolását szolgálja, viszont van olyan terület, amit elsősorban ez a törvény szabályoz. Ez pedig a kereskedelmi tevékenység folytatása során a vállalkozások által tanúsított magatartás tisztességessége.

Ezentúl tájékoztatást kell adni arról, hogy a vállalkozás meggyőződik-e a fogyasztói értékelések valódiságáról, és ha igen, akkor hogyan. Ha a vállalkozás azt állítja, hogy az értékelők használták vagy megvásárolták a terméket, akkor arról is tájékoztatnia kell a fogyasztókat, hogy a meggyőződése érdekében milyen észszerű és arányos intézkedéseket tesz. A tájékoztatásban a következő szempontokat mindenképpen célszerű figyelembe venni:

  • hamis vélemények kiszűrésének módja,
  • minden értékelést közzétesz-e,
  • szponzorált értékelések is szerepelnek-e a megjelenített értékelések között, ha igen, ezek megjelölése,
  • milyen módon szerzi be az értékeléseket és hogyan dolgozza fel azokat,
  • értékelések „súlyozásánakszempontjai adott termékre vagy üzletre vonatkoztatott átlag megjelenítésénél.

Természetesen az intézkedéseket végre is kell hajtani, enélkül ugyanis tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül a valódinak beállított értékelések feltüntetése. 

A hamis vélemények közzététele, más személy megbízása ilyen vélemény adásával, és az ilyen vélemények felhasználása jogszerűtlen. Ez eddig is szankcionálható volt, most viszont jogszabályi szinten konkretizálják az ilyen eseteket, így a módosítás után könnyebb lesz fellépni ez ellen (is).  

A megfelelés érdekében az online vásárlások esetén például jó módszer lehet az értékelés közzététele előtt annak ellenőrzése, hogy az értékelő szerepel-e a terméket megrendelő személyek között. Ha az értékelő közvetlenül, a vállalkozás jóváhagyása nélkül teheti közzé az értékelését, akkor megfelelő erőforrásokat kell biztosítania a vállalkozásnak az esetleges valótlan vélemények kiszűrésére, ilyen tárgyú panaszok kivizsgálására. A különböző módszerek sokfélék lehetnek, ám mostantól ilyen irányú kötelezettsége van az értékelést valódiként megjelenítő vállalkozásoknak. Az észszerűség és arányosság elvét azonban nem csak a valódiság biztosítása érdekében bevezetett intézkedések mércéjeként kell értelmezni és érvényesíteni; ügyelni kell arra is, hogy erre hivatkozva a vállalkozás ne tegye elriasztóan nehézzé az értékelést a fogyasztók számára.

Mindenképpen szükséges az értékelésekkel, ajánlásokkal kapcsolatos szabályokat végiggondolni, felépíteni, és ismertetni az értékelést adó és azokat olvasó fogyasztókkal. Konkrétabban, akinek még nem lenne ilyen, ideje szabályzatot készíteni erre (is). A szabályzatban ki kell térni a moderálásra is.

Az értékelési rendszerünk felépítésénél a fentieket ne csak a konkrét értékelésekre értsük, hanem minden, fogyasztói véleményt bemutató dologra. Ilyen pl. a termékeket népszerűsítő bejegyzésekre adott reakciók száma és eloszlása, a vállalkozás közösségi oldala követőinek száma és hasonlók.

Tehát tilos gyakorlatnak minősül az értékelést adó, és azokat olvasó fogyasztók véleményének befolyásolása. Tehát azon túl, hogy az értékelések megjelenítésével kapcsolatban a fentebb részletezett intézkedéseket alkalmazni kell, illetve mindkét irányba tájékoztatást kell adni, az értékelés adóját sem szabad befolyásolni. Amit biztosan tilos:

  • a fogyasztó helyett megfogalmazni az értékelés szövegét,
  • az értékelést adó fogyasztót utólag befolyásolni véleményének megváltoztatása/visszavonása céljából,
  • értékelési rendszer átláthatatlan bemutatása, vagy az értékelések átlagát megjelenítő eredmény kiszámítására alkalmazott szisztéma elhallgatása,
  • kizárólag pozitív értékelések megjelenítése.

A felkészülést segítik a GVH itt olvasható javaslatai.

A kettős minőség tilalma

Május 28-tól megtévesztő (tehát tisztességtelen) kereskedelmi gyakorlat, ha egy EU tagállamban forgalmazott áru összetételében vagy jellemzőiben jelentős eltérések vannak egy másik tagállamban ugyanolyanként forgalmazott áruhoz képest. A szigor azonban mégsem akkora, mint elsőre gondolnánk, mivel a rendelkezés kivételként fogalmazza meg azt a helyzetet, amikor „ezt jogszerű és objektív tényezők indokolják”. 

De ha a kivétel nem is lenne megállapítható, akkor is egy további feltételnek kell teljesülnie a megtévesztő kereskedelmi gyakorlat megállapításához, mégpedig annak, hogy a fenti gyakorlat „valamennyi tényszerű körülmény figyelembevételével a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas”.

Rengeteg a kérdés az itt írtakkal kapcsolatban, szükség lesz a hatósági gyakorlat iránymutatásaira, bár ez nem újdonság a fogyasztóvédelmi jog világában (sem). Olyan sokszínű lehet a való életben azon helyzetek előfordulása, amikor érvényesíthetőnek kell lenni a jogszabályoknak, hogy ez önmagában lehetetlenné teszi a konkrétabb megfogalmazásokat. Sokkal okosabbak tehát idővel lehetünk csak, amikor már konkrétabban láthatjuk a jogalkalmazás gyakorlatából, hogy mit jelenthet a „jelentős eltérések” és az „objektív tényezők” kifejezés.

Az azért már most is nyilvánvaló, hogy ha különböző minőségű termékekről az állítjuk, hogy azok között nincs eltérés (pl. „eredeti” kifejezés használata), az jogsértő lesz.

Bővül a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok „példáinak” gyűjteménye

Természetesen nem csak példákról van szó amikor a törvény mellékeltében felsorolt, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat konkrétabban megfogalmazó rendelkezésekről beszélünk, hanem jogsértő tényállásokról. Ezek köre az alábbiakkal bővül:

  • fogyasztó online keresésére olyan találati lista megjelenítése, melyben nem fedik fel a fizetett hirdetéseket, illetve a fizetett előresorolásokat;
  • az egy személy által megvásárolható jegyek számára vonatkozó korlátozások vagy a jegyvásárlásra alkalmazandó bármely más szabály automatizált eszközökkel történő kijátszásával rendezvényekre szóló jegyek megvásárlása és viszonteladása fogyasztók részére;
  • és a fentebb részletezett, értékeléssel kapcsolatos tilos gyakorlatok; úgy mint az értékelések valódiként történő közzététele anélkül, hogy a valódiság ellenőrzését észszerű intézkedésekkel biztosítaná a vállalkozás, illetve a valótlan értékelések, ajánlások létrehozása, közzététele, mástól ilyenek kérése, ilyenek felhasználása.

Végül a fentiekre tekintettel május 28-tól jelentősen módosítani kell az ÁSZF és a fogyasztói tájékoztató dokumentumokat, továbbá ahol ilyen van, ott az értékelésekre vonatkozó szabályzatot és tájékoztatást is. Hogy értékelések vannak, de szabályokról és tájékoztatásról nincs dokumentáció? Hát akkor készíteni kell – most már ezt is. ?

Gratulálunk az olvasónak, ma is nagyot mentünk. A jogszabályok biztonságos és hatékony alkalmazásáról olvassa el az elmúlt tíz év hatósági döntéseit és ajánlásait, vagy kérdezze meg webshopjogászát, fogyasztóvédelmi tanácsadóját. ?