A jövő vállalkozása összelegózható

A csapból folyó “digitalizációs nyomás”, a COVID miatti “kikényszerített digitalizáció” lassan buzzword kategória a hazai vállalkozások életében. Kilépve azonban a kényszerpályáról, vajon milyen módszerekhez nyúlhat az, aki szisztematikusan szeretné kihasználni a digitalizáció előnyeit és nem célként, hanem eszközként tekint arra vállalkozásának fejlesztése során? 

Ebben a bejegyzésben a Gartner 2020-as rövid tanulmányának legfontosabb elemeit mutatom be (Gartner Keynote: The Future of Business Is Composable). Az eredeti cikk nem túl gyakorlatias, de tökéletesen alkalmas iránymutató akkor, ha vállalkozásodban mélyebb digitális stratégiai irányvonalakra vágynál. 

“The future of business is composable”  

Az angolul jól hangzó kifejezések magyarra fordítása sokszor komoly gondot okoz számomra. A “composable” bőven ebbe a kategóriába esik. 

A jövő vállalata “komponálható”, “összeszerelhető”, “alkotható” szavak nem túl sokat segítettek kattintásvadász szalagcímet kreálni a cikkhez. A “composability” mint fogalom definiciója azonban igen. 

“Az összeszerelhetőség egy olyan rendszertervezési elv, amely az összetevők egymáshoz való viszonyával foglalkozik. A magas szabadságfokkal összeállítható rendszer olyan komponensekből áll, amelyek kiválaszthatók és különböző kombinációkban összeállíthatók egy konkrét felhasználói követelmény kielégítése érdekében.” 

Magyarul, ha megvan az összes legóelemünk, akkor építhetünk házat, autót, vagy akár űrhajót is, ehhez azonban megfelelően ismernünk kell a legódarabkákat, amiből ezek felépíthetőek, sőt azt is tudnunk kell, hogy házra, autóra, vagy űrhajóra lesz szükségünk. 

De mit is jelent ez? (Ne bontsunk, építsünk?) 

A modularitás, a legózhatóság – még ha elsőre annak is tűnik is –, nem egy újabb stratégiai hablaty. 

Ha mélyen belegondolunk, akkor rájövünk, hogy nagyon bonyolult kérdések megoldásakor általában a problémát részelemeire bontjuk (felülről lefelé). Legózáskor azonban más történik. Ilyenkor először megismerjük az építőkockák működését és a kockák egymáshoz való viszonyát, majd ezekből építkezünk (lentről felfelé). 

Bár a két eljárás nagyon hasonló, sőt sokszor ugyanarra az eredményre is vezet, mégis az alulról legózás komplexebb feladatok esetén jobb minőségű válaszokat eredményezhet. 

Ennek általában az az oka, hogy bontás közben nem mindig jutunk el az építőkockák mély ismeretéig, annak ellenére, hogy az eredeti cél nyilvánvalóan az volt. A probléma bonyolultságának fokozódásával erre egyre nagyobb az esély, hiszen a részelemekre bontás közben a gyökérprobléma sokszor rejtve marad, mert már nincs kedvünk, vagy időnk mélyebbre menni. 

Fenti gondolatokhoz nézzünk egy vállalkozói életből vett példát, ami elsőre talán mesterkéltnek tűnhet, de úgy gondolom, szemléletesen mutatja be, hogy mit is jelent, ha alulról legózunk. 

Hogyan fizessünk kevesebb adót? 

Egy vállalkozás életében naponta felmerül a kérdés, hogy hogyan lehetne kevesebb adót fizetni. Ez egy bonyolultabb vállalati struktúrában igen nehéz ügy, amit a profik legtöbbször úgy oldanak meg, hogy a problémát részelemeire bontják, majd ez alapján jöhetnek a jól működő excel modellek, melyek kiköpik a megoldást. Nézzünk erre egy példát. 

Péter egy szerencsés ember, aki korábban nyert a lottón. Jövőre ráadásul kap egy jó lehetőséget, amivel nettó 24 milliós árbevételre számít évente, szinte nulla költség mellett. 

Kft-t alapítson, vagy katás vállalkozást? 

Ez egy pofonegyszerű adózási probléma, amit most még azzal is tegyünk egyszerűbbé, hogy tételezzük fel, hogy a lent felsorolt adókon kívül más adó ebben a példagazdaságban nincs: 

• a társasági adó, (amit egy Kft fizet, legyen 9%,) 
• a kata adó (50.000 Ft/hó, 12 millió felett 40% büntetőadó)
• SZJA (legyen 15% az osztalékkal kapcsolatban) 

A fenti ügyben 100-ból 90 esetben a következő megoldást kapnánk adótanácsadónktól, könyvelőnktől, vagy ha a neten keresgetnénk. 

Tehát a kata adózási forma nyert, még ha kicsivel is. 

A feladatban a kérdést részelemeire bontottuk (kata vagy tao), majd modelleztük, anélkül, hogy az építőkockákkal, vagy a felhasználói igénnyel különösebben foglalkoztunk volna. De eközben – ahogy látni fogjuk – számos gyökérprobléma rejtve maradt, még ebben a nagyon egyszerű példában is.  

Megoldás legózva. 

Először szedjük részeire a legóelemeket és ismerjük meg őket jobban. 

• Kata adó: Olyan adózási forma, melyben a katán kívül semmilyen más adót nem kell fizessen a vállalkozás a profitja, illetve a vállalkozást működtető magánszemély az osztalék kivétele után. (Tehát a kata kifizetése után a pénz a zsebemben marad.) 
• Társasági adó: A vállalkozás fizeti a profitja után. 
• SZJA osztalékkal kapcsolatban: Egy olyan adó, amit akkor fizetek, ha a vállalkozásomból kiveszem a jövedelmet, tehát magánszemélyként a zsebemben akarom tudni a pénzt. 

Ha figyelmesen olvassuk a fenti definiciókat, hamar észrevesszük, hogy a Kft-s adózási mód esetén az SZJA-val kapcsolatban ott van egy “ha”, míg a kata adózás esetén egyetlen feltételt sem találunk. Azaz a SZJA egy cserélhető elem. 

Cserélhetnénk például arra, hogy Péter nem vesz ki vállalkozásából jövedelmet.  Mondjuk azért, mert elég adózott jövedelme van a lottónyereményből, talán pont elegendő a következő tíz-húsz éves fogyasztására. Minden pénzt, amit a jövőben termel, nem fogyasztásra, hanem mondjuk beruházásokra fordítaná, amit anélkül is meg tudna tenni, hogy a vállalkozásából kiveszi a pénzt. 

Ezen a ponton tehát visszatérünk Péterre,  a lottónyereménytől roskadó magánszemélyre és egész egyszerűen feltesszük neki a kérdést, hogy 

“mire használná a vállalkozásából származó jövedelmét?”. 

Ha a válasz az, hogy továbbra is táncolni, enni és utazni szeretne, akkor ugyanahhoz az eredményhez jutottunk, mint legózás nélkül, hiszen a tánchoz adózott jövedelemre lesz szüksége magánszemélyként. De ha a válasz az, hogy ingatlanokat venne a pénzből befektetési céllal, akkor az SZJA legódarabkát kicseréljük, és így gyökeresen más, és jobb minőségű megoldásra jutunk. 

Jöhet a stratégia 

A példa után nézzük, mit mond “Gartner”. 

A legózható vállalkozás azt jelenti, hogy cserélhető építőelemekből álló szervezetet hozunk létre, és ezt teljes mértékben stratégiai szervezőelvvé tesszük, azaz nagyon jól ismerjük az építőelemeket, amik rendelkezésünkre állnak. 

A moduláris felépítés lehetővé teszi a vállalkozás számára, hogy szükség szerint átrendeződjön és átorientálódjon olyan külső (vagy belső) tényezők függvényében, mint például az ügyfelek értékrendjének változása, vagy az ellátási lánc, vagy egyéb erőforrások hirtelen megváltozása esetén. 

A fenti legózhatóságot két fontos alapelv, vagy fundamentális legókocka segíti. 

Legózható gondolkodás. Ez segít abban, hogy megtartsd a kreativitásodat. Vállalkozásod, a szervezet, az üzleti modelled építőköveinek megfelelő ismerete mellett bármit összeszerelhetsz. Ha a modularitás, az autonómia, a hangszerelés és a felfedezés elveit kombinálod a legószerű gondolkodásmóddal, akkor ez nagyban segít majd, hogy a különböző üzleti döntésekben, illetve a szervezetet érő változások során miből és mit állíts össze. 

Legózható technológiák. Ezek olyan technológia-darabkák, kódrészletek, megoldások, alkalmazások, melyek a digitalizációnak köszönhetően egyre nagyobb mértékben megtalálhatóak a külső környezetben, vagy akár előállhatnak saját vállalkozásodon belül. Ezen technológiák legfontosabb sajátossága, hogy kommunikálni tudnak egymással és információ folyik át rajtuk. Ez az “átfolyási képesség” az, ami lehetőséget teremt neked arra, hogy végtelen kombinációban azokat könnyen összeállítsd magad számára úgy, hogy az adott környezetben, az adott kontextusban, az adott üzleti problémára adjon megoldást.  

Mi a PARKban ezekben az elvekben hiszünk, és nap mint nap azon dolgozunk, hogy mi adjuk neked a legjobb legódarabkákat és segítsük azt, hogy ezeket minél jobban megismerhesd, majd kedved szerint összekapcsolhasd őket.