Harmadik pirula: Kulcsvitamin, azaz tervezés egy esetleges lerészegedés esetére

Kristó Zoltán

Kristó Zoltán

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: linkedin
Kulcs

Lamar korábbi vitaminjait magunkhoz véve, racionálisak lettünk vállalkozásunk indítását tekintve, illetve megtapasztaltuk, milyen az, amikor igazságmondó szérummal a gyomrunkban minden kanyarban kapunk egy pofont vállalkozási ötleteinkkel kapcsolatban. De még mindig kóválygunk és sajogva csóváljuk a fejünk, amikor egy üzleti reggelin arról kérdeznek, van-e üzleti tervünk. 

Sötétben tapogatózva 

Lamar harmadik pirulájának, a kulcsvitaminnak az adagolását egy viccel kezdi. 

A történet az iszákosról szól, aki elhagyta a kulcsát és több órája dülöngélve kényszeresen keresi azt, egy utcai lámpa alatt. Ekkor odalép hozzá egy járókelő, majd 10 perc keresés után megkérdezi, hogy biztos itt hagyta-e el a kulcsot. Az iszákos így válaszol:

— “Nem hiszem. Jóval valószínűbb, hogy a kocsmában, amit már azóta bezártak.”

A járókelő értetlenül ránéz a részegre és megkérdi:

— “Akkor miért itt keressük?” Mire az így válaszol:

“— mert itt van fény!”

A vicc Lamaron kívül sok “északi” gondolkodót megihletett. Streetlight effektnek becézték a jelenséget, melyben az az irracionális emberi viselkedés figyelhető meg, amikor annyira bonyolult problémákkal találkozunk, hogy hajlamosak vagyunk inkább a fény közelében maradni, még akkor is, ha szinte biztosan tudjuk, ott nem fogjuk megtalálni a megoldást.

A történetben két “katasztrófa” is megfigyelhető. 

Az egyik, hogy nem ott van a kulcs, ahol az iszákos keresi, és bármennyire is kényszeres a keresése, és a fényhez való ragaszkodása, kulcs nem lesz belőle, így megoldás sem fog születni.

A másik pedig az, hogy ha a járókelőnek még lenne is lehetősége a kocsmába kisérni az iszákost, ő ott, a sötétben tapogatózva, valószínűleg soha nem találná meg a kulcsot. Megoldás tehát nincs. Pont úgy, ahogy sok esetben az életben, a kapcsolatokban, a tudományokban, és számos egyéb területen.

Lamar szerint, bár a metafora jó, mégis az üzleti élet, egy cég vezetése össze sem hasonlítható egy felfedetlen tudományos területtel, egy viszontagságos emberi kapcsolatrendszerrel, vagy bármivel, ami vakfoltokat, megoldhatatlan problémákat okoz életünkben, társadalmunkban.

Szerinte az üzleti életben több megoldás is elképzelhető

  • Az egyik, hogy soha ne hagyjuk el a kulcsot.
  • A másik, hogy lehetőleg ne részegedjünk le, mert akkor józanul, még sötétben tapogatózva is megtaláljuk azt, amit elvesztettünk.

A második problémakörrel kapcsolatban (“vezetői” lerészegedés, operatív túlterheltség, a józanul gondolkodás válsághelyzetben, a motiváció elvesztése) Lamar később számos pirulát ajánl, de most koncentráljunk a kulcsvitaminra.  

A kulcsvitamin 

Lamar így érvel: Amikor elkezdünk egy vállalkozást, lehet, hogy nincs üzleti tervünk, mert szükségtelen adminisztrációnak tartjuk, vagy mert azt sem tudjuk, hogy van ilyen. 

Mégis az első pillanattól, akarva-akaratlanul megteremtettünk egy olyan kognitív sémát, mely akkor is végig fogja kísérni vállalkozásunkat, ha nem írjuk azt le. Ez a séma bár különböző komplex komponensekből állhat, de racionális vállalkozóként, a komponensek összege és együtt mozgása pozitív kimenetet jelez. (Ez a profit).

Azaz akkor, amikor kipattant a fejedből az ötleted, és 3 vagy 43 éjszakát nem aludtál, mert tekeregtél az ágyadban, hogy bele merj-e kezdeni, vagy sem, eközben észrevétlenül felépítetted a legintimebb (vö: számodra legérthetőbb) és leghasználhatóbb üzleti tervet a fejedben, mely a végén profitot mutat, rövid vagy hosszú távon. Hiszen mi másért kezdenél vállalkozni? Ez a séma pedig pontosan az a kulcs, amit nem szabadna soha elhagynod.

Ha a kezdőpontot egészen jól ismered, annak minden összetevőjével, akkor tehát megvan a kulcs, hogy könnyebben igazodj majd el egy olyan helyzetben, amikor részeg vagy (vö: leterhelt), vagy amikor egyáltalán nem úgy történnek a dolgok, ahogy azon az éjszakán megtervezted. 

A határ “déli” oldalán

Történelmi okokból a magyar kkv-knak a nyugati (vö: északi) társadalmakhoz képest talán nagyon gyorsan és erőszakosan kellett egy olyan világban vállalkozóvá szocializálodniuk, ahol igen erős volt az adminisztrációs kényszer, jellemzően államháztartási okokból.

Ebben a környezetben a többi fontos gazdasági kimutatással együtt (pl. eredménykimutatás, mérleg, satöbbi) egy adminisztrációs butasággá degradálódott az üzleti terv is, amit szinte már csak akkor készítünk el, amikor banki hitelt veszünk fel, vagy egyéb külső forrást vonunk be.

Az üzleti terv készítése első ránézésre annyira bonyolulttá vált, hogy sokszor gondolkodás és adatok nélkül egész egyszerűen odadobjuk a könyvelőnknek, hogy csinálja meg. Neki persze a módszertana erre talán megvan, de számos esetben fogalma sincs, hogy egyébként milyen “kognitív sémával” rendelkezünk, ezért az elkészült terv köszönőviszonyban sincs a mi üzletünkkel, azaz pontosan olyan, mintha részegen, az utcai lámpa fényében együtt keresnénk az egyébként a kocsmában lévő kulcsot. 

Lamar szerint a tervet nekünk, vállalkozóknak kell leírni. Ha nincs is meg a módszertanunk és sötétben kell tapogatózzunk, akkor is saját szavainkkal, saját eszköztárunkkal dokumentálni kell azt! Az üzleti terv nem egy adminisztratív túltengés, az üzleti terv maga a kulcs, így annak dokumentálása segíthet abban, hogy soha ne hagyjuk azt el. 

(disclaimer: A cikk során felhasznált irodalmakat a cikksorozat legutolsó részében közlöm majd egyben.)

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: linkedin