Fáj a növekedés? Elkerüljük a buktatókat? És miért ne? Tanácsok a PARK-alapítóktól, III. rész

Szeszlér Vera

Szeszlér Vera

Tanácsok a PARK-alapítóktól

Tekintve, hogy a  Számlázz.hu PARK alapítói az előző két részben feltett kérdésekre játszi könnyedséggel válaszoltak, ezúttal kicsit feljebb tekertük a vallatólámpa fényerejét… Nem kellett csalódnunk. Megint nyíltan válaszoltak mindenre és tanulságos gondolatokat hoztak be, természetesen teljesen stresszmentesen. A tejfölösszájú pályakezdés és a cégalapítás után most megosztották velünk a növekedési fájdalmak kezelési módjától a buktatók el(nem)kerüléséig sok “trükkjüket”, és kivételesen tanácsokat is megfogalmaztak. Ha érdekel, hogy nőtt egy ekkora országban (!) félmilliós felhasználószámig egy gigantikus digitális ökoszisztéma, ez a sorozat neked szól. Második részét itt, az első részt pedig itt olvasd el, mielőtt belevágsz a zárófejezetbe!

Hogyan képzelted el, mi jár majd a növekedéssel – és  ehhez képest mi a valóság?

Amikor a kígyó levedli bőrét, először elkezdi szorítani a kinőtt ruha, ami feltehetően nem egy kellemes érzés, még ha kígyó is az ember… Stygár-Joó János is a kényelmetlenségekre emlékszik vissza:

A növekedés, főleg a gyors növekedés olyan helyzeteket teremt, amire az ember sosincs felkészülve. A komfortzónádon kívül kell tevékenykedned folyamatosan, hiszen nincs megállás. Újabb és újabb kihívások jönnek, amiket meg kell oldanod. Nekünk leginkább a szervezetfejlesztés okozott gondot. Főleg, hogy először személyiségfejlődésen is át kellett esnünk. A mi korosztályunk nem nőtt bele a digitalizációba, nekünk kellett megteremteni azt.

A Számlázz.hu másik alapítója, Stygár László hasonló, időnként fájdalmas tapasztalatokról számol be, és egészen az Számlázz.hu PARK létrejöttéig tekinti át az ívet:

Ez talán az egyik legnehezebb rész. Féltem attól, hogy vagy megfulladok a munkában, vagy kicsúsznak a kezem közül a dolgok, kicsúszik a kezem közül az irányítás. A valóság pedig az lett, hogy: tényleg megfulladok a munkában (nevet), de a dolgok egyáltalán nem csúsztak ki a kezem közül.

Ez utóbbit meg kell magyaráznom. A Számlázz.hu növekedésével a “tenyerem” nem nőtt egy centit sem (nevet). Tehát nem kicsúsztak a kezeim közül a dolgok, hanem kinőtte magát a Számlázz.hu a tenyerem mérete alól – egészen a PARK-ig. De nekem ezzel szerencsém volt, mert a nem kifejezetten szolgáltatásfejlesztéshez kapcsolódó területeket olyan remek embereknek adhattam át, mint Tóth Zoli (ügyfélszolgálati vezető), Salamon Éva (marketing vezető) vagy Tóth Attila (projektmenedzser, és még annál is több). De még jópár nevet említhetnék… Így tehát “könnyű” átélni a növekedést. Megszabadulhatok egy csomó nem-annyira-szeretem dologtól olyan módon, hogy azokat nálam sokkal tehetségesebb embereknek adom át. Persze nem az egész kép ilyen rózsaszínű csillámpónis… Az igazsághoz tartozik, hogy mögöttünk van néhány súlyos kudarc és zsákutca is. De ezek nélkül nem lehet fejlődni… Ezeket fel kell dolgozni, fel kell állni, és a pozitív, eredményes dolgokra koncentrálni. Az áldás (vagy szerencse), hogy ebből a Számlázz.hu-nál sokkal több van, mint kudarcból.

Harmadik társuk, Regász Imre ugyanígy a kontroll bizonyos fokú elveszítését éli meg növekedés kapcsán, picit másképp:

Évről évre ahogy növekszünk, egyre nehezebb megtartani a cég belső értékeinek gondolt elveket, módszereket, szokásokat. Ez folyamatos gondolkodásra készteti a csapatot, a saját bőrén érzi mindenki ahogy valami “elkopik”, és igyekszünk megjavítani.

Kristó Zoltán, a R!port Applications alapítója sem a könnyed témák között tartja számon a növekedést:

A növekedésről szintén a virágkereskdelemben tanultam, meg akkori holland üzleti partnereinktől, hogy a világ legveszélyesebb dolga. Ez a gondolkodásmód óriási sokk volt nekem akkoriban, de mivel a másik nagy vállalkozói nemzetnek az izraeliek mellett a hollandokat tartottam mindig is, ezért ezt jól elraktároztam magamban. Ha barátokkal, ügyfelekkel a növekedésről filozofálunk, akkor több órát tudok erről beszélni, szerintem a világ egyik legérdekesebb problémája, de most itt ezt nem tenném.

Megtette viszont korábbi PARK-cikkeiben is, például itt.

Meglepődünk? Schramm Károlynak, a SMARTBooks ügyvezetőjének szintén a kihívás, de szerencsére annak öröme is beugrott a végére:

Azért azt hittem, egyszerűbb lesz 🙂 Azzal nem kalkuláltam megfelelően, hogy a komplexitás növekedésével mindig újabb problémák jelennek meg, de őszintén, ezzel együtt is nagyon élvezem, mert öröm ezekkel a kihívásokkal foglalkozni.

A csapat legfiatalabb tagja ehhez a kitüntetett helyzethez mérten ad lakonikusan egyszerű, végtelenül szerény választ:

Kérdezz meg 2 év múlva! 🙂

– javasolja Berta Róbert, az Innonest alapítója, és feltehetően azért is vette ilyen rövidre, mert éppen interjúztatni indul néhány új munkatársat… 🙂

“Felesleges skillek”: mihez értesz, aminek a PARK tevékenységéhez egyáltalán nincs köze?

Léteznek olyan emberek, akiknek a kezébe adsz bármit, ami mechanikusan működtethető, és azonnal tudnak vele mit kezdeni, vagy épp megszerelik, még ha sose is láttak ilyesmit. Regász Imre ebbe a varázslatos embercsoportba tartozik, úgyhogy nem is pontosan értem, hogyan választotta épp ezt a három egyáltalán-nem-felesleges szkillt a több száz közül:

Tudok forrasztani, varrógéppel varni, van drón vezetői engedélyem 🙂

Hasonló hozzá Berta Róbert, ő maga kora gyerekkori fejlődéséhez vezeti vissza a szuperszkillek kialakulását:

Műhelyben “nőttem fel”, édesapám mellett bütyköltem, szereltem mindig. Neki köszönhetően, ha valami elromlik, nincs szükségem szakira, megoldom magam 🙂 A motorozáson kívül szabadidőmben szeretek elektronikával foglalkozni: saját okosház rendszert fejlesztek.

Szerkesztői “hatalmamnál” fogva a Stygár-fivérek válasza ellen előre tiltakozom: egyik készség sem felesleges cseppet sem, és egyiket sem kezdő szinten űzik. Szerencsére különböző csapatépítő eseményeken villantottak már belőle mindketten.. 🙂 “Elképesztően finom szendvicseket tudok készíteni. Állítólag. (nevet)” – ez Stygár László válasza volt, bátyja, Stygár-Joó János pedig ezt bírta felhozni: “Egész jól megy a bringázás. :)”

Kristó Zoltánnal voltaképp egyetértésben nem elfogadhatóak a fenti válaszok, felesleges szkillek talán nem is léteznek, szerinte se:

Azt szoktam mondani, és elég komolyan is gondolom, hogy nem igazán értek semmihez, hanem mindenhez értek egy nagyon picit, és nekem ez így pont jó. Szóval felesleges skillekről nem tudok beszámolni.

“Minden beépült :)” – csatlakozik a fenti véleményekhez Schramm Károly.

Jártam matek szakra, ahol rengeteg, látszólag “nem evilági” dolgot tanultunk, de a mai napig meghatározzák, hogyan nézek egy problémára. Vezettem művész filmklubot, szerveztem nyári táborokat, és nagyon érdekel a tudomány- és kultúrtörténet, bármennyit képes vagyok ezekről olvasni és beszélgetni, de komolyan azt hiszem, hogy áttételesen ugyan, de ezek is hasznosultak.

Schramm Károly
Schramm Károly, SMARTBooks
Kristó Zoltán, R!port Applications
Kristó Zoltán, R!port Applications

Milyen buktató az, amit te magad legszívesebben elkerültél volna (ha volt ilyen)?

Szerencsére ez a “beugratós” kérdés sem fogott ki a PARK-alapítókon. Berta Róbert eddigi, a többiekéhez képest legrövidebb pályája során máris kitapasztalta:

Minden buktató szükséges a fejlődéshez… elesünk, felállunk és megyünk tovább. 🙂

– ráadásul szmájlival osztja meg a bölcsességet, talán ez a legfontosabb írásjele a mondatnak! 🙂

Stygár László véleménye mélyen rezonál Robiéval:

A sikerhez vezető úton a buktatók nem kerülhetők el. Legfeljebb annyit lehet mondani, hogy a buktatók minden esetben “személyre szabottak”. Amelyik gödröt az egyik könnyedén átugorja, a másik háromszor beleesik – és kérdés az, hogy harmadszor is ki tud-e mászni belőle.Nem törvényszerű minden vállalkozás esetében, de a Számlázz.hu sikeréhez nagyon nagy mértékben hozzájárultak az emberi kapcsolatok, az együtt-működés képessége. A Számlázz.hu PARK ennek a kiteljesedése: együttműködve sokkal többek vagyunk, mint külön-külön. Ez nagyon nehéz terep, és nem is sikerült minden esetben “jól teljesítenem”, vagy inkább jól teljesíteNÜNK. Jó kérdés, hogy az ezen a téren elszenvedett kudarcok nélkül hol lennénk most.

Stygár László, Számlázz.hu
Berta Róbert
Berta Róbet, Innonest

Hasonló Kristó Zoltán tapasztalata az úgynevezett buktatókról:

Nincs ilyen, és azt gondolom nem is lesz ilyen, mert az üzlet tényleg egy jó játék, amiben a buktatók csak izgalmasabbá teszik az egészet.

Történelmietlen kérdésnek számít a “mi lett volna, ha”, de történelemben, és bizniszben is elkerülhetetlen néha feltennünk, még ha válaszok nem is érkeznek. Schramm Károly is ennek mentén tekint vissza a buktatókra:

Sok kisebb-nagyobb buktatón mentünk át, de nem tudom, melyik volt elkerülhető, számomra emiatt ez túl elméleti kérdés. Az biztos, hogy voltak túl bátor vállalásaink, másrészt azok nélkül ma nem lennénk ott, ahol vagyunk. Szóval nem tudom, mit csináltam volna másképp, mert nincsenek párhuzamos kísérleti lehetőségek.

Regász Imre a spontaneitásra, voltaképp a lélekjelenlét fontosságára utal, amikor a céges aknamezőn lépkedésre gondol:

Mindent az akkori kor lehető legegyszerübb módszereivel oldtunk meg. Mindenkinek az adott pályán ahol mozog kell kerülgetnie az aknákat, sajnos ebben nincs konzerv megoldás.

“Nagyon sajnálom, hogy kezdetekben közgazdasági és menedzsment ismereteink nem nagyon voltak. Valószínűleg sokkal gyorsabban tudtunk volna növekedni ezek birtokában.”

ezt pedig Stygár-Joó János ismeri be a kezdeti hiányosságokra visszatekintve. Ilyenkor érdemes az előtte szólók véleményét is mellé tenni!

Regász Imre
Regász Imre, Számlázz.hu
Stygár-Joó János
Stygár-Joó János, Számlázz.hu

Mi a legjobb egy-két-három tanács, amit egy most induló vállalkozónak adnál?

Nézzük akkor, hogy ha magad is hasonló pályát járnál be, mint amilyenen a toronymagasan piacvezető ökoszisztéma alapítói lépkednek, mit kéne tenned…
Kristó Zoltán szerencsére nem ódzkodik a kliséktől, mert gyakran valóban ezekben nyugszik az “igazság”, talán épp ezért emlegetjük őket olyan gyakran:

Csak közhelyek jutnak eszembe. Ne féljünk a hibáinktól, csak a partnerünk létezik, és minden körülmények között boldognak kell maradni. Az üzleti közeg szerintem az egyetlen, ahol ezt a hármast együtt valóban fenntarthatja az ember mindenféle kompromisszum nélkül, és ebben érdemes lubickolni.

A lepárlás nagymestere, Berta Róbert ismét kimaxolta az egyszerű és ütős lényeglátást:

Higgy magadban, többet tudsz, mint hinnéd!

Mielőtt továbbmegyünk, álljunk meg egy pillanatra ennél a mondatnál, és olvassuk el újra! Érezzük azokat a belső tartalékokat, amiket magunk elől is rejtegetünk néha…?

Schramm Károly egész bizonyosan érzi! Olyannyira, hogy a saját hármas tagolású javaslata is épp ebből indul ki:

Kell egy nagyon erős hit, hogy meg akarod és meg tudod csinálni, mindenképp ez az első számú tanács. Kell állóképesség, mert képtelenség előre kalkulálni a váratlan problémákkal. Ehhez kapcsolódik a kedvenc mondásom: ötletekből, és jó ötletekből is nagyon-nagyon sok van, a kulcs a végrehajtás képessége.És ehhez kapcsolódik a harmadik tanács: a stratégia alapvető. Ez lehet akár tágabban is értelmezett, hiszen ma nagyon gyorsan kell adaptálódni a változásokhoz, de ragaszkodjunk az alapokhoz, mert anélkül nincs iránytűnk.

Az egyik Számlázz.hu-alapító tanácsai következnek, és talán nem is lesz véletlen a stratégia fontosságával kapcsolatos összecsengés. A PARK alapítócégeinek stratégiai tanácsadója egyaránt Kis Ervin Egon, aki egyébként a PARK létrejöttéről, felépítéséről itt írt. Stygár-Joó János:

Fókusz. Soha ne hagyd, hogy eltérítsenek a stratégiádtól. Vedd észre, ha valamiben elérted a határaidat, és add át a feladatot egy szakértőnek. Soha ne te legyél a legokosabb a szobában. Mindig próbálj meg nálad okosabb emberekkel dolgozni.

Voltaképp Stygár László is nagyon hasonló iránymutatásokat foglal össze, egész más szavakkal:

Nem csak a vállalkozásoknál, de mindenütt azt látom: az érték és a befektetett energia összefügg. Nincs olyan érték, amit könnyű lenne “előállítani”. Az értékteremtés nehéz és fáradtságos folyamat. Emiatt nagyon fontos, hogy élvezzük. Különben nem fog menni, de legalábbis izzadtságszagú lesz a végeredmény…

A másik, ezzel összefüggő nagyon fontos felismerésem: fentiekből egyáltalán nem következik az, hogy ha valamin keményen és hosszú ideig dolgozol, akkor a végtermék automatikusan értékes is lesz. Egyáltalán nem! Merhetem ki a vizet éveken keresztül a tengerből, és önthetem a parti homokba: semmi nem fog változni. Ahogy egyik kedvenc mondásom tartja: az irány fontosabb, mint a sebesség.

Nem is három, hanem 5 számozott javaslatot szedett össze Regász Imre, ezúttal nem fukarkodva a karakterekkel. FIGYELEM, a sorok között a figyelmes olvasók a Számlázz.hu sikerének alapvető titkait is felfedezhetik!

1) Nem leszel sikeres, ha pénzt akarsz keresni. A legfontosabb, hogy olyan célod legyen ami a célközönségednek érték, pl. elcsépelt, de példának jó: megkönnyíteni a vállalkozók életét. Minden tevékenységednek ebbe az irányba kell vezetnie a hajót. És akkor később a pénz is megérkezik. 2) A másik, tudd átadni a feladatokat az arra alkalmas kollégáknak, nem csinálhatsz mindent magad, még ha azt is gondolod, hogy azt te tudod a legjobban. 3) Harmadik, kezdj mindenbe úgy, hogy tudod, egyszer milliószoros lesz a felhasználói tábor vagy a rendszer igénybevétele. Ha ezt első pillanattól beletervezitek a rendszerekbe, a horizontális skálázást a jövőben nem érhet meglepetés. 4) Ne szállj fel hype-vonatokra, hirtelen valami zseniálisnak tűnik, de 2 év múlva már nem fejlesztik és zsákutca lesz, vagy kiderülnek a gyenge pontjai. 5) A rendszerben tarts mindent olyan egyszerűen ahogy csak tudod, a funkciókból adódó problémák elég komplexek lesznek úgy is.

Szerintünk nektek is sikerülni fog, ha pedig szeretnétek beszélgetni velünk minderről, gyertek a Számlázz.hu PARK Facebook-csoportjába kérdezni-válaszolni tovább!