Deus ex machina? – Isten a gépből?

Ángyán Balázs

Ángyán Balázs

Deus ex machina - isten a gépből

Az Ex Machina című filmben (92%-os értékeléssel a Rotten Tomatoes-on, szóval érdemes megnézni) egy programozó azt a feladatot kapja, hogy döntse el: egy emberhez hasonló külsőbe bújtatott mesterséges intelligencia valóban képes-e az emberéhez hasonló érzelmekre, valóban képes-e önállóan gondolkodni, vagy csak egy algoritmust követ.

A mai vállalkozásokat még nem fenyegeti ez a veszély, nem valószínű hogy egyszer csak öntudatra ébred a készletkezelő program. Sokkal inkább még az a kérdés, hogy mennyire bízhatunk a vállalkozások üzleti adminisztrációját támogató automatizált, időnként már mesterséges intelligencia alapú megoldásokban. Ha pedig nem bízzuk rá magunkat ezekre, az a múltból eredeztethető kontrollkényszerünk miatt van, vagy az automatizált adatfeldolgozás még tényleg nem tart ott, hogy elengedett kormánnyal mehessünk? Vajon lakik isten a gépben? Vajon lakni fog valaha?

Arról már senkit nem kell győzködni, hogy az üzleti adminisztrációt számítógép nélkül végezni kb. olyan, mint traktor nélkül szántani. Tulajdonképpen lehet, de nem valami bölcs eljárás. Na jó, egy kis területet még akár fel is lehet ásni, de egy sok hektáros földet már biztosan nem kényelmes.

Már szoftverekkel könyvelünk, netbankon keresztül egyenlítjük ki a számlákat, felhőalapú dokumentumkezelőben szerkesztjük a szerződéseinket, online számlázóval számlázunk, és amit csak lehet, papírmentesen végzünk. De a gép csak szövegszerkesztő, csak rögzítési felület – a tudást, a logikát az ember teszi hozzá.

Illetve, ha jobban belegondolunk, ez is már a múlt. A mesterséges intelligencia, az okosalgoritmusok már jelen vannak, pontosabban jelen lehetnének az üzleti adminisztrációban. Optikai karakterfelismeréssel bármilyen papíralapú bejövő számla tartalmát fel tudjuk dolgozni. Gépi tanulással a könyvelőprogramok meg tudják tanulni, hogy melyik számlát hova kell könyvelni. Az okosalgoritmusok össze tudják párosítani a kimenő számlákat és a bejövő banki tranzakciókat, rengeteg időt megspórolva ezzel a könyvelőknek. A pénzügyi szoftverek automatikusan kategorizálják a számlákat és a banki tranzakciókat a tartalmuk szerint, így elvégezve a kontrolling tevékenység egy részét. A klaszteranalízis és viselkedéselemző szoftverek pontosan megmondják, hogy melyik ügyfelednek mikor és milyen ajánlatot adj, hogyan növeld az értékesítést. A chatbot 0-24 órában válaszol az ügyfeleid kérdéseire, és a használat közben folyamatosan tanul, így egyre több kérdésre fogja tudni a választ. A szerződések számottevő részét az USA-ban már számítógépek készítik.

Te melyiket használod ezek közül? Na ugye! 

Miért nem használsz Te vagy a könyvelőd automatikus könyvelőszoftvert? Pedig az egyik leginkább nyilvánvaló lépés lenne. A számvitel egy nagyon pontosan szabályozott, tehát jól algoritmizálható tevékenység. Ennek ellenére a könyvelők az idejük legalább 40%-át töltik adatok kézi rögzítésével. Olyan adatok rögzítésével, amelyeket másvalaki, máshol egyszer már rögzített! Elképesztő pazarlás. Pedig a rögzítést követő könyvelési feladatok kb. 80-85%-át képes egy algoritmus helyesen végrehajtani (skandináv kollégáink ezirányú tapasztalatai alapján). A könyvelőnek tehát csak a fennmaradó részt kellene elvégeznie, illetve ellenőriznie kéne az eredményt.

Mégsem így működik a világ. Miért?

Félünk, hogy a gép elveszi a munkánkat? Azt hisszük, hogy egy gép nem képes elvégezni azt a szellemi munkát, amit egy ember? A kontrollkényszer dolgozik bennünk? Félünk a következményektől?

Az utolsó ponttal kapcsolatban játszunk el a gondolattal: mesterséges intelligencia alapú könyvelőszoftverre bízzuk a könyvelésünket. A könyvelő a kezdeti beállításokat követően csak szúrópróbaszerűen ellenőrzi, hogy az egyes számlák helyesen lettek-e lekönyvelve. 

Automatikusan kerülnek könyvelésre a számlák, automatikusan történik a számlák és a banki tranzakciók párosítása, automatikusan készül az áfabevallás. Lehet, hogy lesznek benne kisebb hibák (egyébként miért lennének?), és emiatt egy esetleges adóellenőrzéskor kapunk egy kisebb pénzbírságot. Pusztán gazdasági racionalitás okán mi éri meg jobban: valamennyi évenként kifizetni pár százezer forint bírságot, vagy havonta fizetni hagyományos könyvelésért ugyanannyit?

Miért bízunk meg abban, hogy a számológép helyesen számolja ki, hogy mennyi 24.673*5.484, és azt miért nem ellenőrizzük le papíron? Minek kell történnie ahhoz, hogy megbízzunk abban, hogy egy automatikus könyvelőprogram helyesen könyvel?

Bizalmi kérdések

A bizalom kialakulásának módját sokan vizsgálták már, és itt három ismertebb megközelítést érdemes kiemelni (Lynn G. Zucker Production of trust: Institutional sources of economic structure, 1840–1920. című munkája alapján): 

  1. A folyamatalapú bizalom a korábbi (kedvező) tapasztalatokra épül, és az idő múltával, a pozitív tapasztalatok számának növekedésével alakul ki.
  2. A személyalapú (vagy más néven tulajdonságalapú) bizalmat a másik  ember társadalmi, etnikai, vallási hasonlósága váltja ki. Erre mondja az ismert közmondás, hogy a “mi kutyánk kölyke”.
  3. Az intézményalapú bizalom esetén az előzmény nem a személyhez, hanem az intézményhez kapcsolódik: ha egy ember fehér köpenyt visel és sztetoszkóp van a nyakában, akkor ő orvos, és az orvos meggyógyít. Ha a könyvelő elvégezte a mérlegképes könyvelői képzést, akkor tudja, hogyan kell könyvelni.

Az én személyes várakozásom, hogy az áttöréshez mindhárom típusnak jelen kell lennie. Kellenek a pozitív személyes tapasztalatok a szoftverekkel kapcsolatban, kellenek olyan személyek (pl. könyvelő influenszerek) akinek elhisszük, hogy működik, és kellenek az intézmények, amelyek kinyilvánítják az automatikus szoftverekkel kapcsolatos elfogadó véleményüket.

Nézzük csak meg kicsit részletesebben!

Személyes tapasztalatokat akkor lehet szerezni, ha van olyan szoftver a piacon, amit ingyen ki lehet próbálni, könnyen és pillanatok alatt megkezdhető a használata, és az egész nem úgy néz ki, mintha holdra szállást akarnánk vele irányítani, hanem végtelenül magától értetődő a kezelése.

Kellenek olyan személyek, akiknek a “törzs” tagjai elhiszik, hogy ez a dolog jó. Tudom, nagyon pejoratív a párhuzam, de az ősközösségben is hosszú ideig féltek a tűztől. Aztán lett valaki, aki rájött, hogy a tüzet lehet jó dologra is használni, és elég erős vagy tekintélyes volt ahhoz, hogy amikor ezt megpróbálta elmondani vagy elmutogatni a közösség tagjainak, akkor azok nem ütötték jól agyon egy doronggal, hanem ők is kipróbálták, és rájöttek, hogy a sült hús jobb, mint a nyers, a meleg meg jobb, mint a hideg.

És kellenek intézmények is. A NAV, amely már készíti az e-áfa rendszert, ahogyan egyébként elkészítette az e-szja-t is. Vagy mondjuk kiad egy ajánlást vagy állásfoglalást arról, hogy melyek azok a minimum elvárások, amelyeket teljesítve egy-egy automatikus könyvelőszoftver által elkészített bevallás elfogadható. Vagy a kamarák, amelyek saját maguk tesztelik és oktatják az automatikus szoftvereket.A piac egyetlen szereplője sem dőlhet hátra, mert néhány lelkes “sztartapper” nem fogja megoldani ezt a kérdést. Ők csak elkészítik a szoftvert. 

A jó hír, hogy a fejlődést nem lehet megállítani. (Biztos van, aki szerint ez inkább rossz hír, de nekik üzenem: azok a könyvelők is számítógépen könyvelnek ma már, akik 30-40 éve még papíron rajzolták az “akasztófát”.) Ezért a fejlődést nem elkerülni, lassítani kell, hanem elé menni és gyorsítani érdemes. 

A másik jó hír pedig, hogy aki élére áll ennek a folyamatnak, jó kis automatikus szoftvert fejleszt, influenszere lesz a témának, időben elkezdi használni, óriási piaci előnyt fog szerezni azokkal szemben, akik még ma is rituálisan háromszor köpnek kelet felé, ha a számítógép kifejezést hallják. 

Mert nem lakik isten a gépben, akitől tartani kell. De a szakma, az emberek a tudásuk legjavát átadják a gépnek, amely cserébe időt, hatékonyságot, kényelmet ad nekünk vissza. 

Szóval hajrá!!!