Piszok nehéz nekik, néha még felesekkel is nehezítik saját dolgukat, mégis boldogulnak valahogy. Talán épp azért, mert terveznek, mérnek, digitalizálnak? Cikkünkben PARK-szakértő kollégánk, Himer Csilla segítségével vágunk rendet a filozofikus kérdéskörben!
Filozófusként piszok nehéz. Hiszen a görögök már mindent is kitaláltak, az élet értelme 42, a sarki kocsmában két kevert után bárkiből előjöhet a fekete öves bölcselő, pedig még ógörögül sem beszél. Ilyen helyzetben teljesen érthető, hogy viszonylag foghíjas azoknak a filozófusoknak a sora, akikről a Blikk ír, vagy akik a Legyen ön is milliomosban feltűnnek, mint 10 milliós kérdés…
Ilyen arc Byung-Chul Han, akinek 2015-ben írt, A szép megmentése című könyve végre magyarul is elérhető. A könyv több szempontból is praktikus. Zsebkiadvány, sőt slim- vagy oldalzseb kompatibilis. Elemi erővel gyúrja össze 3000 év filozófiai elképzeléseit Platóntól Kanton át Hegelig. Meg aztán a segítségével elegánsan köthetünk bele bárkibe, akinek a miénktől eltérő véleménye van a könyvelői digitalizációról.
„A simaság a jelen kézjegye”, gondolom benned is ez a 27 karakter materializálódik (mínusz szóközök), ha az elmúlt pár év digitális robbanásáról hallasz. Minden, ami sima, az hibátlan, az követendő, abban nincs negatív érzet.
Mégis, most, hogy megjelent az adóhivataltól elérhető adat, hétköznapivá vált a gép-gép kapcsolat, rendelkezésre áll a PSD2 – valami nem oké. Mégsem dőlt ránk a digitális kánaán, vagy az is lehet, hogy ránk dőlt… Hiába egyértelmű az üzenet, nincs további kockázat, pár adatbázist összekötünk, a szükséges feladatok megoldják magukat – valami hiányzik a rendszerből. Ahogy Byung-Chul Hannál a simasággal elveszítjük a részleteket, a küzdelmet, az élményt, végső soron az egyedi döntés lehetőségét, úgy a digitalizáció kapcsán felkínált sablonok is megnehezítik, hogy a valódi, bennünket (folyamatainkat, vállalkozásunkat, a kívánt kifejezés behelyettesíthető) pozitívan érintő megoldásokat válasszunk. Persze jó filozófusként ellenállunk a kísértésnek és gondolkodunk!
Tudjuk, hova tartozunk! Nehéz eldönteni, hogy nekünk melyik méret lesz a megfelelő, ha a digitális megoldásokról van szó. Úgy gondolom, ilyenkor jó ötlet lehet, ha a versenytársainkat, a hasonló piacon, de fejlettebb digitalizációs környezetben működő cégeket másolunk. Keressük az ágazati megoldásokat, azokat a fejlesztéseket, ami a piacunknak szól. A hazai piacon két kifejezetten a témába vágó eszköz is elérhető. A Modern Vállalkozások Programja regionális szakértőkkel, beszállítói körrel, képzésekkel van jelen, míg a Digiméter egy kkv-k digitalizációját mérő és az összehasonlítást segítő fejlesztés.
Tervezzünk!
Himer Csilla már többször figyelmeztetett mindenkit a tervezés fontosságára. Erre csak ráerősíteni tudok. A jelenlegi helyzetben, amikor a klasszikus megoldások kevéssé támogatják a vállalkozás fejlődését, a rendelkezésünkre álló adatokból új módszereket hozhatunk létre. Mondjuk az árbevétel tervezése kapcsán eddig elegendő volt, hogy a könyvelés által biztosított főkönyvi információkat használtuk, a jelenlegi helyzetben viszont mélyebbre kell ásni. Ilyen helyzetben jön képbe egy-egy jól kiválasztott digitális megoldás. Mondjuk, amivel termékenként, a vásárlás időpontja szerint, a vevők földrajzi elhelyezkedése, esetleg a vásárlással eltöltött idő alapján tudjuk az adatokat összesíteni. Természetesen nemcsak használnunk kell a tervezés során, de ki is kell, hogy terjedjen a folyamat a digitális megoldásokra is.
Mérjünk!
Ha terveztünk, célszerű a megvalósulást is lekövetni. Egyre több webes megoldás szolgál a tervadatok visszamérésére, de az ökoszisztémán belül is elérhető mondjuk a QUiCK, ami tökéletesen alkalmas erre a feladatra. Ami nehezebb, ha a digitális megoldások hatását szeretnénk egyedileg kimutatni. Ha a fejlesztésünk egyértelműen árbevételt generáló eszköz vagy költségcsökkentést eredményez, könnyű dolgunk van. Abban az esetben, ha ez közvetlenül nem kimutatható, a következőket érdemes megvizsgálni:
- Mennyire voltak sikeresek a korábbi folyamatok és azt mennyire sikerült a digitális megoldással leképezni?
- Szükség van-e plusz erőforrás bevonására a digitális eszközök használatához?
- A digitális megoldások bővítésének egységnyi költsége változott-e az első körhöz képest?
Elolvastad és még mindig nem érzed magad a platóni dialógus jó oldalán?
Csilla (Karson Consulting) gondolatai talán irányba állítanak:
“A tervezés és a mérés összetartozó dolgok. Pontosabban a tervezés egy folyamatos munka, amely nem ér véget azzal, hogy kész a naaaaagy terv. Hanem a nyomonkövetéssel folytatódik az implementálás során, amelynek egyik lépése a mérés. Azért mondom ezt, mert a mérések mutathatják azt – és erre az elmúlt bő másfél évben számos példát tapasztalt mindenki a saját bőrén is –, hogy a tervet finomítani kell, esetleg át kell dolgozni, netán teljesen újra kell írni. (Ezen fokozatok között a variációk száma még a filozofálásra hajlamos egyének által elfogyasztott felesek számától függetlenül is végtelen.)
Ami ijesztő lehet, és a kocsmai filozófusokat késztetheti arra, hogy gátlásaikat és félelmeiket némi alkoholban oldják, az az adatok mennyisége. (Meg az, hogy ezt a töméntelen mennyiségű adatot szűrni, rendszerezni kell, hogy értékelhetők legyenek, és következtetéseket lehessen levonni belőlük.) Ebben az adattengerben nem véletlen, hogy mindenhonnan azt hallani: digitalizálj! Ekkora adatmennyiséget kezelni (és az egyéb járulékos munkákat velük elvégezni) lehetetlen digitális megoldások nélkül. Az már a vállalkozás méretétől, tevékenységének bonyolultságától függ, hogy digitalizációnak tekinthetjük-e még akár az Excel-táblákat is, vagy valamilyen komolyabb megoldás kell. Egy azonban biztos: bármely XXI. századi filozófus, aki arra szavaz, hogy márpedig ő át akarja látni a saját vállalkozása működését (már csak a kézbentarthatóság vágya miatt is), az digitalizálni fog. A tervezéshez szükséges adatgyűjtéstől kezdve a megvalósítás közbeni visszamérésig.”
by